Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 23 a felnőttek számára megírt mesetémák felhasználásának termékeny eszméit. Rámutat a pietizmus hatására, megfelelő bírálatban részesíti olvasókönyveink, mese- és gyermekvers-gyűjteményeink első példáit. (A Flóri könyvének kapcsán irodalomtörténetileg is fontos problémát vet fel.) Szól az ifjúsági lapok keletkezéséről is. Reméljük, hogy ez az első feldolgozás csak bevezetés és szerző, akiben az irodalomtörténeti érdeklődés igen nagy gyakorlati írói készséggel, valamint pedagógiai tapasztalatokkal párosul, a méltatlanul elhanyagolt ifjúsági irodalom rendszeres, mai napig terjedő feldolgozásával ajándékoz meg bennünket. S. B. Pintér Jenő : Magyar irodalomtörténet. Tudományos rendszerezés. V. kötet. Budapest. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadása. Stephanaeum-nyomda nyomása. 1932. Csak múlt számunkban ismertettük azt a nagyszabású, korszak- alkotó művet, mellyel Pintér Jenő az Akadémia nagy díját nyerte el. Most a múltkor már jellemzett első négy kötet folytatása jelent meg. Ez szól a XIX. század első harmadának irodalmáról az eddigiekhez hasonló terjedelemben, amennyiben 940 lap a tartalma. Mindazok az erények megvannak ebben is, melyeket múltkor említettünk : alapos forrástanulmány, részletes tárgyalás, világos, egyszerű stílus, áttekinthetőség, emellett protestáns szempontból nézve a legteljesebb elfogulatlanság. Mintha még az előzőknél is nagyobb szeretet fűzte volna benne a szerzőt a tárgyalt írókhoz, olyan meleg hangja van nem egy helyen. Bevezetésében közel 100 oldalon a történelmi momentumokat, műveltségi és iskolai viszonyokat tárgyalja (külön szól a debreceni kollégiumról), nyomdászat, könyvkiadás, hírlapok, folyóiratok (12 lap felsorolás), színészet, színházi viszonyok, irodalmi társaságok, írói törekvések (itt van szó a klasszikus, romantikus irányról, a bécsi udvar befolyásáról és a német behatásról). Ezután szól a közérdekű irodalomról ; itt jellemzi Széchenyi nagyságát, sorolja fel a szónokokat a múlt kötetek ábécé-sorrendjében : Publicisztika, kritika, nyelvészeti irányok. A nagy írók sora következik ezután : Kazinczy, az írónak is kedves Csokonai, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Kölcsey, Kisfaludy Károly, Vörösmarty (kinek 152 lap jut, ez is mutatja, milyen arányú a könyv terjedelme, mert az egész teljesen arányos). Katona az utolsó nevezetes egyéniség, kiről szól, a Bánk bán írójának 42 lapot ad. A szokásos visszapillantás után a hazai latin, német és egyéb (tót, szerb, román) irodalomról is tájékoztat. Igen helyes ez, mert hiszen nekünk mindig Nagymagyarországról kell szólanunk, akármi is történt az utóbbi évtizedekben. Azt hiszem, fölösleges lenne ismételni a decemberben megállapított értékeket, melyek itt mind feltalálhatok. Reméljük, hogy gyors egymásutánban jönnek majd a nagy alkotás befejező többi kötetei, irodalomtörténetírásunk díszére és mindnyájunk tanulságára. Böhm Dezső.
