Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
24 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Dr. Gacsályi Sándor : Klasszikusok és modernek. (Különlenyomat a nyíregyházi ág. liitv. ev. Kossuth Lajos-reálgimnázium 1931—32. évi értesítőjéből.) 20 lap. Szerző igen ügyesen csoportosítja a klasszikus és modern nyelvek harcában felmerülő kérdéseket. A háború után a modernek „tapintatból“ hallgattak, azonban a kor szelleme megköveteli a klasszikus nyelvek háttérbe szorulását. A latin nyelv megszűnt egyedüli kultúra- közvetítő lenni, az antropocentrikus oktatás természettudományossá vált. A népek érintkezése új tantárgyakat hozott, túlzsúfoltság állott elő s a klasszikusok véleménye szerint a jelenlegi középiskola az általános műveltség adásában nem áll a régi magaslaton. Pedig a műveltség az élet jelenségeinek megértése : ebben a görögnek ma alig valami, a latinnak, a genetikus megértés szempontjának figyelembevételével is csak igen kevés haszna van. Mert ma a kész ismeretek felvevésére is alig van a gyermeknek ideje és ereje, nemhogy a forrásokig elmehetne ; a szaktudománynak nagy szüksége van a klasz- szikus nyelvekre, de az általános műveltségű embernek az őt érdeklő problémák megoldásánál nincsen. A modern irodalom megértéséhez pedig nem nélkülözhetetlenek az antik írók. Viszont a formális képzés szempontjából, szerző szerint, a grammatika értéke vitatható, amennyiben pedig hasznos, annyiban pótolható modern nyelvi grammatikával. Az ízlésfejlesztés a klasszikus nyelvek eredménytelensége miatt nem történik az elméletileg elgondolt mértékben ; ellenben a modern nyelveknek még a talán eredménytelennek látszó tanítása is az életben később továbbhaladás alapjául szolgálhat. Végül a klasszikus világ a mienktől teljesen eltérő erkölcsi és világnézeti alapon állván, irodalmának jellemfejlesztő értéke kétséges. Mindezek alapján szerző megállapítja, hogy a klasszikus nyelvek a tudós műveltség tényezőivé váltak, a modern életből kiszorultak s az őket vissza- kívánók minden személyes kellemetlen érzése sem változtathat azon a tényen, hogy az új élet kitolta helyéből a régit. A szellemesen megírt cikk igen alkalmas kiindulópont lehetne e kérdés kétoldalú megvitatására. Dr. Bői *oss István : Erdélyi József, a költő. Mezőtúr, 1932. 43 lap. A mezőtúri gimnáziumból a harctérre sodródott, még fejlődőben levő költő életének néhány adatát, 3 ifjúkori költeményét s költészetének általános, melegszívű méltatását találjuk ebben a kis füzetben. Szerzője jómeglátású, világos ítéletű olvasó ; nem bírál, hanem ismertet s ebből a szempontból füzete igen hasznos szolgálatot tesz a ma költészete iránt érdeklődőknek. Dr. Méhes Gyula : Kémiai kísérletek. Vezető a serdültebb tanuló ifjúság számára, a kémiai kísérletek végrehajtásában. Budapest (Athenaeum), 1932. 226 lap. Ára szerzőnél 4 P. A komoly tanári munka mai haladási iránya : mentesíteni ifjúságunkat lehetőleg minden felesleges tehertől, másfelől érdeklődési körét a lehetőség szerint tágítani. A kémia iránt a természetes érdeklődés ma nagyobb a diákságban, mint bármikor ezelőtt: azonban
