Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
262 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE merevedett gyakorlattal szakított akkor, mikor katolikus c. főigazgatók hosszú sora után aktív protestáns középiskolai igazgatót is méltatott erre a tisztségre. Annál nemesebb eljárásmód ez, mert tudomásunk szerint a kezdeményezés is a minisztériumból indult ki : vitéz dr. Bessenyei Lajos egyenesen az illetékes ügyosztály előterjesztésére lett c. főigazgató. Ügy érezzük, hogy a protestáns tanügy iránt való elismerésnek jóleső és a sok csüggesztő jelenség közt felemelő megnyilatkozása a miniszteri tett s benne a békés, megértő jövőnek biztos zálogát látjuk. Mindamellett szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy nem az elvi alap volt meg előbb, nem az vezette az illetékeseket, hanem Bessenyei Lajos egyéni értékeinek megbecsülése teremtette meg a megfelelő légkört a miniszteri elhatározáshoz. S ebből egy nagyon komoly intést, vigasztaló mozzanatot érzünk ki : a becsületes tanári munkának, a gazdag férfiléleknek még ma is van becsülete. Bessenyei Lajos azok közé a kivételes egyéniségek közé tartozik, akiket nem egyesek kegye, nem bizonyos személyes szolgálatok vagy szeretetreméltóskodás emelt vezető helyre, hanem a szakadatlan munka és mindekfelett liajlíthatatlan becsületesség. Egész élete e kettős csillagzat alatt folyt le. Született 1879-ben Nagyváradon, de már elemi iskoláitól kezdve, tehát tizenkét éven át a debreceni ősi Kollégium neveltje, mégpedig színjeles diákja. 1897-től 1901-ig a budapesti egyetemen görög-latin szakos tanárjelölt ; tanárai közt olyan fénylő mintaképek vannak, mint ponori Thewrewk Emil, Pauer Imre, Hegedűs István, Petz Vilmos, Beöthy Zsolt, Gyulai Pál, Szinnyei József. Teljes felkészültséggel lép ki az életbe : kitüntetéses oklevéllel, summa cum laude letett doktorátussal megy Zilahra helyettes-tanárnak, majd önkéntesi évét leszolgálva, hajdúböszörményi rendes tanár lesz (1903—1912). Innen Debrecen fiúgimnáziuma hívja el, majd 1914 nyarán az első mozgósításkor hadbavonul. 15 hónapi szakadatlan frontszolgálat után, 1915 októberben, súlyosan megsebesül, de azért végigkiizdi a nagy háborút s 1918 július 1-én szerel le, öt háborús kitüntetést vallva magáénak. Századparancsnoki munkakörében a vezetésre t.ermettségnek számos jelét adta : mondják, akik vele szolgáltak, hogy kötelességteljesítésben, alantasai iránt való gondosságban mindig legelső volt. Ezek a jellemvonások meglátszanak pedagógiai működésén is : valósággal katonai parancsnok az iskolában is, a rend, a férfias jellem erőskezű fenntartója, aki azonban amellett minden diákjáért áldozatokra is kész. Férfiakat nevel — s ezzel egészen jellegzetes református erényeket elevenít fel. 1929 óta igazgatója a debreceni ref. fiúgimnáziumnak s azóta tanártársai benne megismerték az erőskezű és határozott, de mindig jóindulatú, szinte példátlan munkabírású vezért. Emellett a nagymérvű elfoglaltság mellett mindig jutott ideje szaktudásának gyarapítására : 1924-től a debreceni ref. tanárképzőben a görög és latin tanulmányok vezetője, míg az intézmény anyagiak híján szünetelésre nem kényszerül. Mint pedagógiai író, különösen az óraterv és a túlterhelés kérdéseivel foglalkozott, de a legtöbb aktuális kérdésben szakértelemmel és éles ítélőképességgel hozzászól. Ezek a tulajdonságai korán megszerezték számára tanártársai megbecsülését s 1921-ben a debreceni tanári kör elnöke lesz, pedig még rendes tanár s ugyanígy nyeri el az Országos Református Tanár-Egyesület ügyvezetőalelnöki tisztségét. Áldott emlékű Dóczi Imre halála után pedig egyesületünk elnöki székébe emelte a közbizalom. Ezt a választást harc előzte meg, de mindenben igazolta, jónak bizonyította meg az azóta eltelt néhány küzdelmesen nehéz esztendő. A középiskolai tanárság érdekeinek, a status becsületének mindig törhetetlen harcosa, bátor védelmezője, aki emellett a felettes hatóságokkal való érintkezésben bölcs eljárásmódot tanúsít. Megteremti a közvetlen, személyes kapcsolatot a vallás- és közoktatásügyi minisztériummal, személyes tárgyalások során meggyőző erővel tud sokszor igen súlyosan kétségbevont érdekeket képviselni s ezzel megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a tanárságnak.
