Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 263 Bessenyei Lajos nekünk büszkeségünk, mert benne az egyszerű református tanár lelkisége a maga fény- és árnyoldalaival, hamisítatlanul jelentkezik. Ha győz, az nemcsak egyéni diadal nála : magunkénak érezzük a harcait. Kitüntetésében is ezért osztoznunk őszinte szívvel, kívánjuk neki, hogy egyházunk, iskolaügyünk s egyesületünk javára munkaerejét, szellemi kincseit még sokáig gazdagon gyiimölcsöztethesse. S. lí. Mikola Sándor. Érdemben gazdag tanári pálya után jutott a főigazgatói címmel az elérhető legmagasabb tanári kitüntetéshez. Azzal a megnyugvással és örömmel fogadta ezt egész evangélikus tanárságunk, melyet a legelső kiemelése vált ki mindenkiben. Mikola Sándor a vend vidékről származott s 1890 óta áll a budapesti evangélikus testvéregyházak szolgálatában, mint gimnáziumának jeles tanára. Egyévi helyettes tanárság után hívták meg a mennyiségtan-természettani tanszékre : ez a tény egymaga is igazolta, hogy a támogatók nélkül feljutott fiatal tanár kiválóságát már azonnal felismerte fenntartó egyháza. Rátz László volt az iskolában munkatársa, kivel együtt úttörő munkát végzetl a mennyiségtan tanítása terén : a differenciál- és infinitezimális számítást először ők tanították iskolájukban s az ő példájukra vezette ezt he az állam is utasításaiba. Erről cikkeket, könyveket is írt. De mégis a fizika volt és maradt mindenkor Mikola kedvenc tanulmánya, tudományosan is ebben a szakban dolgozott s ezzel érte „el a Magyar Tudományos Akadémia tagságát, egyetemi tanszékre is hívták. Ő azonban megmaradt gyakorlati pedagógusnak. Olyan fizikai szertárat rendezett be, melynek magyar középiskolában nincs párja. Ez nemcsak az egyház áldozatkészségét dicsérte, hanem az ő munkáját is : hány tárgyat készített el maga hangyaszorgalommal s ezzel a sok szerrel építhette ki a fizikai gyakorlatok rendszerét, még mielőtt az állam erre gondolt volna. Amit a munkáltató oktatás most mindenütt be kíván vezetni, az a mi budapesti gimnáziumunkban, Mikola munkája nyomán, két évtizede megvan. Az ő mostani kartársa és híve : Renner János tanár írta meg ennek első vezérkönyvét. Természetes, hogy ilyen tanárnak nagy hatása volt tanítványaira s ez idézte elő, hogy a humanisztikus budapesti gimnáziumból mindig igen sok értékes tanítvány ment műegyetemre, lett tudós. Iskolájának tanárai már a háború előtt szerették volna őt igazgatónak megnyerni, akkor kitért a választás elől, most hat éve azonban vállalta az igazgatói tisztet, mert iskolája színvonalának fenntartását kötelező parancsnak fogta fel. öregbítette is iskolája hínevét, mikor középiskolai tanári továbbképző tanfolyamokon ott, saját előadótermében és szertárával tartotta előadásait, azután, mint a középiskolai tanárvizsgáló-bizottság tagja s végül az Országos Tanáregyesületben mint evangélikus tanárságunk képviselője. De egyháza körében is bátor szószólója minden iskolai, tanári érdeknek. Még egy oldaláról kell Mikola Sándor munkásságát megismertetnünk. Trianon az ő vend hazáját is elragadta, haza sem mehet szülőfalujába, családjához s ő — kinek nincs családja — szülői házától is el van szakítva. Itt mozgatja a vendséget cikkekkel, folyóirattal, előadásokkal s ilyen eszközükkel tartja bennük a lelket. Honnan veszi e rugalmasságot*és munkakedvet? Hiszen, ha meggondoljuk, hogy 36 éve szolgálja egyházát, könnyű e kiváló férfiú korát megállapítani. A természet imádója, ki minden adott alkalmat felhasznál arra, hogy turistaruhában, zsákkal hátán kimenjen a szabadba. Egyedül, vagy barátaival járja a hegyeket, völgyeket. Ama kevesek közé tartozik, kik a nagyvilág szépségei mellett édes hazánk szépségeit is keresték : alig van tája Nagy- Magyarországnak, melyet turistaútján fel ne keresett volna. Aki így ismerte meg országát, az tudta csak érezni az elvesztés fájdalmát. Most szűk hazánkban tekint vágyó tekintettel amaz elszakított és oly jól ismert vidékek felé. Ilyen ember Mikola Sándor, ilyen egész embert ért a Kormányzó kitüntetése. Tartsa meg Isten munkaerejét, hogy megérhesse hazánk jobb sorsát. Dr. Böhm Dezső.
