Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 5. szám - Jakucs István: A munkáltató és a fizikatanítás
180 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE sokszor nyertem hálás köszönetét a fizikai gyakorlatokért, mert ott volt alkalmuk fizikai szerekkel bánni s jobban kimélyíteni fizikai tudásukat. Most is felfigyeltem mindjárt, amint a Fizikai és kémiai didaktikai lapok első számában 1930 szeptemberében Péch Aladár: ,,A tanulók önálló munkásságán alapvdó fizikatanítás“ c. cikkét elolvastam. Azonnal tervezgettem, hogy próbát teszek vele, de lépten nyomon akadályokba ütköztem. 1930—31-ben a VIII. osztályban tanítottam fizikát s 64 növendékem volt, nem tudtam elindulni, 32 csoportot lehetetlen volt alakítani, ahhoz az eszközöket 32 példányban beszerezni lehetetlen volt ; az osztály szétosztására pedig tanárkari beleegyező határozatot nem kérhettem, mert csak teljesen kiforrott tervezet alapján lehetett volna kérnem. De megriadtam 16 csoport foglalkoztatásától is, mert a fizikai gyakorlatokon nyert tapasztalásom szerint 6 csoport foglalkoztatása is kimerítő munka a tanárra. Nem is mertem a 16 csoport számára szükséges eszközök rendelésével s berendezésünk átalakításával járó nagy anyagi befektetést sem kérni, hiszen a kollégium már akkor is nehéz anyagi helyzete miatt erre gondolni sem lehetett. Azóta a „Tájékoztató“ megjelenése óta, mi is kezdtük összeírni, hogy a most már párhuzamossá alakult felső osztályaink 45—52-es létszáma alapján — hármas csoportosítással is —, 15 csoport számára mennyi értékű eszközre volna szükség. Kijött Vekerdi kollégám számításai szerint, a megfelelő átalakításokat is tekintetbe véve, 15—20,000 P. Az 1931 —32. évben így is próbát tettem. A fénytörés törvényeit az ismert tű kísérletekkel az egész osztállyal ebben a szellemben állapítottuk meg. Szerencsére voltak levélnyomónak használható nagy üvegkockáink s a tanári szobákban használt hamutartók is alkalmasak voltak, hogy pénzbefektetés nélkül meg lehetett csinálni a kísérletet. Azonban már előre szakítottam azzal a gondolattal, amit Péch Aladár említett cikkében kitűz,8 hogy a tanulók maguktól jöjjenek rá a törvényre. Hiszen, ha olyan könnyen rájöhetne minden tanuló a törés törvényére, akkor nem neveznénk el két nagy fizikusról a törvényt. (Schnell—Descartes törvény.) Tehát célul csak azt jelöltem meg, hogy a sugarak irányát gombostűkkel tűzzék ki s a rajz elkészítése után, a kapott beesési és törési szöget megmérve, azok sinus-ait osszák el s az eredményt jelentsék. A jelenvolt 45 tanuló hármas csoportokban, tehát 15 csoportban dolgozott; de bizony az óra végére csak 7—8 csoport diktálta be a többé-kevésbbé jól megfelelő eredményt. Így az óra végén még arra hívtam fel a figyelmüket, hogy foglalják szabályba, mit látnak még a rajzból (kölcsönösség törvénye, plan-parallel lemezek törvénye és a sugarak elhajlási szabálya). Ilymódon otthon fejezték be a kísérlet szobafoglalását. Ezt a tömegmunkára alkalmas kísérletet sikertelennek nem mondhatom, de a további anyagban nem találtam már ilyen alkalmas 8 Fiz. és kém, did. lapok. I. évf. 17. lap.
