Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 5. szám - Jakucs István: A munkáltató és a fizikatanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1<S1 kísérletet: amit az anyagban rendesen haladva, a továbbhaladásban zökkenő nélkül és elmaradás nélkül alkalmazhattam volna. Mert, ha anyagban való haladást fel kell forgatni s olyan kísérletekkel foglalkozni, ami nem az előző óra anyagából következik, az már nem munkáltató tanítás, hanem fizikai gyakorlat, azzal a különbséggel, hogy az egész osztály köteles végezni, azok is, akiknek nincs sok kedvük és tehetségük a fizikához. Szerettem volna az eszme valamelyik lelkes apostolának óráit megnézni. Sajnos, erre még nem volt alkalmam. Mert, tekintve, hogy egy évben 8—10—12 ilyen órát tartanak, nehéz lenne olyan időpontot találni, hogy több ilyen órán vehetnék részt, egy óráért pedig Budapestre utazni a nagy költség miatt nem volna érdemes, azért nagyon örültem, mikor meghallottam, hogy a debreceni reáliskola megpróbálkozott a fizikai munkáltató tanítással, miután az államtól kapott a felszerelésre 1000 P költséget. A szaktanár urak ügyesen megoldották a munka-asztalok kérdését a lejtős padokra erősített, vízszintesre állítható polcokkal. Az 52 tanuló két csoportra volt osztva, a másik csoportnak, úgy emlékszem, történetórája volt. Mindkét csoport óráján jelen voltam.9 A fény visszaverődésének törvényével foglalkoztak. Mindegyik tanuló kapott ügyes kis talppal ellátott tükröt s a rajztáblán gombostűkkel jelölte ki a sugár útját. A szaktanár úr nem mondta meg a tételt, maguknak kellett rájönni s megfogalmazni ; de bár már a rugalmasságnál s a hangtanban is ismertek hasonló törvényt, köztük sétálva úgy láttam, hogy sokan nem tudták beírni a jegyzetükbe. A szaktanár úr minden ügyessége és iparkodása mellett alig tudták egy óra alatt a tűk kitűzését elvégezni és a tükör elfordításával járó másik szabály leolvasására alig jutott idő. Ebből az órából is azt a tanulságot vontam le, hogy ezért két órát nem volt érdemes elveszíteni, mert a tételt a Hartl-féle optika korongon 5—10 perc alatt be lehetett volna mutatni s a szaktanár magyarázata után talán jobban is megértették volna. Az idén újra érdeklődtem a reáliskolában az egy év alatt nyert tapasztalatok után. A VII. osztály szaktanára dícsérőleg nyilatkozott az eredményekről, kiemelte a tanulóknak a kezeikbe adott szerekkel és mérőeszközökkel való bánás által felkeltett nagyobb érdeklődését; itt a kísérletek is könnyebben keresztül vihetők voltak, mert csak 2(5 tanuló volt. A Vili. osztályban azonban, ahol a létszám is nagyobb volt (38 tanuló), érdekes fejlődési irányt mutatott a munkatanítás. Erre voltam nagyon kíváncsi, hogy a hőtani és elektromos kísérleteket hogy tudják egyszerre 10—15 csoporttal végeztetni. Az említett fejlődési irány az lett, hogy közös kísérletet végzett az osztály (a VII. oszt.-ban is végeztek két-három kísérletet így közösen). Csak egy eszközzel végeztek az Ohm törvényére és a Wheatstone-híddal stb. kísérletet 0 Jelen volt az órán Péch Aladár főigazgató úr, az eszme egyik lelkes terjesztője is.
