Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 5. szám - Jakucs István: A munkáltató és a fizikatanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 179 Végül kimondja, hogy ,,a munkatanításnak valamennyi osztályon végig kell vonulnia.“5 Csada Imre ,,A tanítóképzői fizikatanításról“ c. cikkében6 ezt írja : ,,A tanítóképzői ideális fizikatanítás az lenne, ha a kísérletekhez szükséges taneszközöket maguk állítanák elő s aztán az elkészített eszközökkel a tanórán egyszerre végeznék el, a tanár útmutatása szerint, a kísérleteket.“ Ilyen lelkes cikkek ajánlják figyelmünkbe e mozgalmat. Ezek hatása alatt az Orsz. Közoktatási Tanács kiadta a „Tájékoztatót a középiskolai munkáltató fizikatanításhoz“.7 Ismertetni tehát már nem kell a kérdést, mindenki tudhatja, hogy arról van szó, hogy mint eddig a fizikai gyakorlatokon, úgy most az egész osztállyal — beosztva őket két-hármas csoportokra —- végeztessünk el évenként legalább 12—15 kísérletet; természetesen akkor, mikor az anyag végzésében a kísérletek következnek, lehetőleg önállóan találtatni ki velük a kísérletek eredményeit és a levonható tételeket. Ecélból a mai padok helyett munka-asztalokat kell a fizikai előadókba felszerelni, ellátván mindenik asztalt gázzal, villany- vezetékkel. Ha harmincnál több az osztály létszáma, megosztandó az osztály, a másik fele fizikai példákkal, vagy más tantárggyal foglalkoztatandó. Ezek előrebocsátása után, mikor szerény véleményemet el akarom mondani, előre is védekezéssel kell kezdenem. Az eddig felsorolt dicsérő cikkek és tények után, amikor bizonyos fokig ellene fogok állást foglalni, már előre félek s mintegy magamat is támadom, hogy én ezért a modern, új gondolatért nem tudok lelkesedni. Védelmül tehát szabad legyen elmondani, hogy én eddig minden a szakomban ismertetett újítást figyeltem és szívesen követtem is. Elsők közt voltam, aki a differenciál-számítást tanítottam ; 1909—10. iskolai évben először külön órákon foglalkoztam az önként vállalkozó növendékeknek a differenciál- és integrál-számításba való bevezetésével. (Hallgatóim közt volt öreg tanártársam, Török Péter is.) A következő 1910—11. isk. évben a rendes anyagba illesztettem és 1912—13-tól Nyáry Béla kartársammal együtt állandóan tanítjuk. Résztvettem azon a megbeszélésen, melyet Mikola Sándor vezetett s amelyen beszámoltunk a tapasztalatainkról, hogyan fogadják és értik meg a tanulók a differenciál-integrál-számításokat. Azután azzal is dicsekszem — védekezésül —, hogy mi a debreceni református gimnáziumban már 1911—12 óta tartunk fizikai gyakorlatokat; egyévi próba után a tiszántúli egyházkerület 700— 1912. sz. alatt rendszeresítette. Mindig nagy súlyt fektettem rá, mert tanítványaimtól, akik közt már egy egyetemi tanár, több középiskolai számtan-fizika tanár s számos kiváló mérnök van, 5 U. o. II. évf. 21. lap 15. sor. 6 U. o. II. évf. 90. lap 25—28. sor. 7 „Élet“ Irodalmi és Nyomda rt. I. Horthy Miklós-út 15. 1931.
