Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 1. szám - Rédei László: A mennyiségtan középiskolai oktatásáról
10 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A mennyiségtan középiskolai oktatásáról. Néhány észrevételt kívánok tenni a mennyiségtan középiskolai oktatását illetően. Előbb azonban kérem tisztelt tanártársaimat, ne méltóztassanak soraimat feltolakodásnak venni; magam csak úgy tekintem, mint szaktársaimmal való beszélgetést. Még azzal is vétenék, ha különös gondot akarnék fordítani a következők tőlem telhető helyes összeállítására ; ki-ki besorolja gondolataimat saját eszmevilágába, vagy elveti azokat. A zárójel használatával sok bajuk van a tanulóknak, nem tudják, mikor tegyenek zárój élt. Ahelyett, hogy esetekként felsorolnók, mikor kell zárójelt alkalmazni, egyszerűbbnek tűnik így tanítani : Általában, ha egy számon, vagy több számon valami műveletet akarunk végrehajtani, akkor azt a számot, illetve számokat zárójelbe tesszük, kitéve még a megfelelő műveleti jelt. Pl. : (.. .)2, (...) — (...) stb. A zárjelt (zárjeleket) azonban sokszor, ha t. i. felesleges, megtakarítjuk. Hogy mikor felesleges, maguk a tanulók is az esetek nagy részéljen kitalálják. Pl. egyetlen betűt, (kiírt) előjelnélküli tagot, (előjelnélküli) törtet nem teszünk zárjelbe. Ugyancsak felesleges -— ((.. .)3)-ben a külső zárj el, mert — (. . .)3 is csak úgy érthető, mint előbb. Továbbá, amihez hozzáadunk, vagy amiből kivonunk, azt nem tesszük zárjelbe, valamint az osztandót és osztót (természetesen) nem tesszük zárjelbe, ha a hányadost tört alakban írjuk. Talán első pillantásra nem látszanak könnyítést jelenteni az elmondottak, azonban tekintsük a következő két kifejezést: 3((. . .). (. . .)), 3((...). (. . .) + 4) ; mint azonnal látható, az előbbi kifejezésből a zárj el minden további nélkül törölhető, az utóbbiból ellenben nem. Röviden : nehéz lenne egy kifogástalan, egyszerű utasítást adni arra, hogy (tényleg) mely esetekben teendők zárjelek, ellenben könnyen felismerhető, hogy egy zárjel mikor felesleges (tehát törölhető). Ha előtérben az áll, hogy a műveletek kijelölésére zárjelt kell tennünk, akkor talán könnyebben megszüntethető az a hiba, amit a tanuló a zárjel eltávolítása közben a 3x—(x—4)2 kifejezéssel oly gyakran elkövet. (És tényleg furcsa is : ha itt a négyzetet kifejtettem, mégis megmarad a zárjel? Megmarad, de nem az, amellyel a négyzetet jelöltem, hanem az, amelyet a kivonás jelölésénél előbb megtakaríthattam, de amelyet a négyzet kifejtése után ki kell írnom.) Természetesen a zárjelek használatának ilyen beállítása mellett is sok gyakorlat végeztetendő a tanulóval egyrészt a zárjelek helyes kitételét, másrészt egy zárjeles kifejezés helyes értelmét illetően. Hasonló, de egyszerűbb tárgyalásban részesítendő a szorzás műveleti jelének esetleges megtakarítása. A számfogalom többszöri kibővítését két szempont teszi kívánatossá : 1. Minden mennyiségnek legyen mértékszáma ; 2. A különböző műveletek (egyenlet megoldása is) lehetőleg korlátlanul elvégezhetők legyenek. A középiskolai oktatásban hol az egyik, hol a másik szem
