Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 5. szám - Papp Ferenc: Főjegyzői jelentés
162 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A világháborúban az olaszok kiléptek a hármas-szövetségből, addigi barátaik ellen fordultak, megtámadták őket és mindezen tettüket a ,,sacro egoismo“-val magyarázták. Az önzés csúnya érzelem, de lehet olyan célja, ami „szentté“ avatja. Az ábrándozás, a rajongás, az őrültség sem szép, sem nem jó, de lehet olyan feladat, ami szentesíti e lelkifolyamatokat és ekkor „sacro delirio“ lesz belőlük. A magyar kálvinista középiskolák és általában mindenfokú iskoláink, mostanság olyan sivár, rideg, kegyetlen állapotban kínlódnak, vergődnek, tusáznak, hogy vezetésük, fenntartásuk, működtetésük közben valóságos „sacro delirio“-ra van szükségünk. Talán egy késő kor száraz tudósa mi rólunk is elmondja egykor, hogy „a múltban sok ábránd volt és sok őrültség“, de bizonnyal akad egv Ádám is, aki megvéd bennünket és hozzáfűzi, hogy „ebből nagy és nemes tettek“, elhatározások, eredmények származtak református egyházunkra és tanügyünkre. E „sacro delirio“ jegyében őszinte, meleg szeretettel üdvözlöm egyesületünk tagjait és közgyűlésünket megnyitom. Egyesületünk adminisztratív szerve, központi igazgatóságunk a folyó iskolai évben is őrálló tisztének megfelelően a legéberebb figyelemmel kísérte a magyar közoktatásügy életét, annak minden mozdulását ; tiszta és legjobb lelkiismerete szerint gondozója volt mindazon erkölcsi értékeknek, amelyek ápolását és gyarapítását egyesületünk céljának vallja ; hűséges sáfára volt a reábízott, az elődök okos gazdálkodása, egyesületünk tagjainak mai áldozatkészsége által termelt anyagi javaknak. Tisztünk betöltése nem volt könnyű. Hiszen az idők mostoha- sága az egyén és minden közösség erejét a létfenntartás szolgálatába állítja, a puszta megmaradáson túlmenő, az eszményiség' országába tendáló célok szolgálatát ma ritkán kíséri óhajtott siker. Midőn központi igazgatóságunk ezévi munkásságáról számot adok, először is a magyar református középiskola jogi és szellemi autonómiája szempontjából fölöttébb fontos, de évek óta húzódó problémájáról, a református középiskolai tantervről emlékezem meg. Református középiskoláink tradícióit szemmeltartó, a református szellemet érvényre juttató tanterv szükségességét 1926-tól minden évben megállapítja egyesületünk. 1930-ban e szükségesség valóra- váltása meg is indult : központi igazgatóságunk egy bizottságot küldött a református középiskolai tanterv előkészítésére ; a bizottság megállapította a készítendő tanterv alapelveit, sőt egy óratervet is elfogadott. A további munkálatokat e bizottság abbanhagyta, vitéz Bessenyei Lajos. Főjegyzői jelentés. Tiszteli Közgyűlés !
