Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - F. Kiss István: Az élményszerűség elve
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 141 a tanításnak. Ha ma nem is adunk neki igazai ebben, de vele egyetértésben hirdetjük, hogy : A tanítás legnagyobb bűne az, ha unalmas. A kellemes érzelmi hatás felkeltésére nagyon sok alkalom kínálkozik a tanításban. Hogy a színes képek, táblai rajzok tetszetősebbek, ■esztétikai szempontból hatásosabbak, mint az egyszínűek, azt bizonyítani nem kell. Hogy a tanító mintaolvasása vagy egy költemény -elszavalása milyen erős esztétikai és etikai hatást képes felkelteni a növendékek lelkében, azt napról-napra van alkalmunk tapasztalni a gyakorló iskolában. Tapasztaljuk természetesen az ellenkezőt is, nevezetesen azt, hogy mennyire el lehet rontani pl. egy verstárgyalást, ha nem sikerül a bemutatással megteremteni, illetőleg fokozni az előkészítésben már jelzett alaphangulatot. És ez így van minden más tantárgy tanításánál is. A példákat feleslegesnek tartom szaporítani. 3. Az érzelem kiváltója nemcsak gondolat lehet, hanem cselekvés is, vagy mindakettő. Az érzelmi hatás az utóbbi esetben a legerősebb. Az élmény harmadik fontos eleme tehát a cselekvés (akarat). Felnőtt •embernél a gondolat is elégséges lehet az érzelem felkeltéséhez, de a gyermeknél maga a gondolat nem igen elegendő. (Az aktív muzsikusokra vonatkozó fenti példám azt mutatja, hogy a felnőttek közt is sok kivétel akad.) A gyermek ugyanis elsősorban érzelmi és akarati lény s csak másodsorban jellemzi az értelem. Nála tehát az érzelmek nem annyira gondolatokhoz kapcsolódnak szívesen és készségesen, hanem a mozgáshoz, a cselekvéshez. A gyermek számára való élmény megteremtése tehát azt a feladatot rój ja ránk : gondoskodjunk arról, hogy az élményben az akarati elemek legyenek nagyobb számmal, ne pedig az értelmiek. Más szóval kifejezve ez azt jelenti, hogy adjunk minél több alkalmat a gyermeknek cselekvésre, tevékenységre, munkára. Ha akarata megnyilvánulhat, ha aktíve viselkedhetik, igazi, felejthetetlen élményben lesz része (munkaiskola). Ha csak lát másokat tevékenykedni, dolgozni, ő meg tétlenségre van kárhoztatva, semmiesetre se éli úgy át az eseményt, mintha ő is közreműködött volna. A játék is csak akkor igazán kedves előtte, akkor jelent neki értékes élményt, ha ő is részt vesz benne, ha nincsen belőle kirekesztve. Az iskolai munka pl. a szemléltetés élményszerűségének elengedhetetlen feltétele tehát a gyermek aktivitása, produktivitása. Ma már nem elég a régi módi, ú. n. passzív szemléltetés. A szemléltetésnek aktívnak kell lennie, azaz olyannak, amely a gyermek tevékeny közreműködésével megy végbe. Ez a közreműködés lehet egyszerű aktivitás, de lehet, sőt legyen produktivitás is. Ha a céltalan cselekvés (játék) is nagyfokú gyönyörérzelmet jelent a gyermek számára, mekkora lesz a gyönyöre akkor, ha olyan foglalkozást folytathat sikerrel, aminek célja van. Ez a cél valaminek a létrehozása, meg- csinálása, szóval az alkotás (produktivitás). Közismert dolog, menynyire örül a gyermek minden csekélységnek, ami az ő alkotása. A nevelők (környezet) csak fokozzák e gyönyörűséget, ha elismerik a növendék sikeréi. A puszta tudomásulvétel nem elegendő, szükség van nehány elismerő, bátorító szóra is. Vágyik rá a gyermek és bűz-
