Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 4. szám - F. Kiss István: Az élményszerűség elve
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 139 Azt gondolom, hogy ebből semmiféle zavar vagy félreértés nem fog előállani. 1. Az kétségtelen, hogy minden élménnyel kapcsolatos valamilyen tapasztalat, azaz ismeretszerzés. Élmény alkalmával átélünk olyan lelki jelenségeket, amelyek értelmi természetűek. Ilyenek elsősorban az érzékelés, illetve a szemlélet, amely nagyon sokféle lehet. Hogy csak a legfontosabbakat említsem : egyesülnek az élményben látási, hallási, tapintási és mozgási szemléletek. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, az élmény sok tekintetben szegényes lesz. Egy opera- előadásnak a rádióban való hallgatása megközelítőleg se jelenti számomra ugyanazt az élményt, mint aminőt biztosíthatok magamnak azáltal, ha megjelenek ugyanennek a darabnak operaházi előadásán. Utóbbi esetben ugyanis nemcsak hallási benyomásokat szerzek, hanem látásiakat is és ez a körülmény nagy mértékben növeli a reám gyakorolt hatást. Sok muzsikus ember nem érzi magát teljesen kielégítettnek akkor, ha elmegy egy zenekari hangversenyre és azt csupán hallgatja ; az ő élménye akkor lesz teljes, akkor lesz valódi, hiánynélküli, ha ő is játszik a zenekarban. És igaza van, mert akkor nemcsak látási és hallási, hanem tapintási és mozgási szemléletei is lesznek, tehát élménye fokozódik. Az elmondottakból már lehet következtetést vonni az iskolai munkának egyik nagyon is kiemelkedő mozzanatára : a szemléltetésre. A szemléltetés lehet külső vagy belső. Az előbbi az érzékszervek útján megy végbe, az utóbbi a képzeletet veszi igénybe. A külső szemléltetésre vonatkozó következtetés, egyúttal követelmény így fogalmazható meg : Szemléltetés alkalmával lehetőleg minden érzékszervet foglalkoztassunk !... Adjunk tehát alkalmat növendékeinknek legalább a fenti szemléletek mindegyikének megszerzésére. Az nem jó szemléltetés, ha a tanuló csak néz, de nem lát, ha csak figyel, de nem megfigyel is egyúttal. így a tapasztalat nagyon sovány, nagyon hézagos lesz, élményről beszélni sem lehet. A szemléltetés élményszerűségének egyik feltétele tehát a sokoldalúság. Az egyoldalú szemléltetés — amelynek többek közt megvan az a nagy hátránya is, hogy csak a tanító munkája szokott lenni, — sokkal kevesebbet ér, mint a sokoldalú. A belső szemléltetés akkor lesz jó, ha minél nagyobb mértékben és minél több oldalról foglalkoztatja a fantáziát. 2. Az értelmi elemek magukban véve színtelenné, határozatlanná, elmosódottá tennék az élményt. Minél több, minél erősebb az élmény érzelmi eleme, fokozatosan úgy válik színesebbé, határozot- tabbá és világosabbá. A hallott és látott színdarab csak akkor lesz ránk igazi, mély, szinte maradandó hatással, ha megmozgatta érzelmi világunkat is. Mihelyst ez az eredmény nem jelentkezik, egészen más természetű : sivár lesz az élmény. Az élmény karakterét tehát elsősorban nem az értelmi, hanem az érzelmi elemek adják meg. Bizonyára azért van ez igy, mert az érzelem kizárólagosan szubjektív természetű lelkijelenség; a léleknek önmagá2.
