Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 11& közé tartozik. E kritikai tárgyalásból tűnik ki különösen az a széleskörű matematikai felkészültség, amivel a monográfia szerzője feladatának megoldásához hozzáfogott ; igen alaposan ismeri a matematika történetét, az európaiakon kívül arab és japán tudósokra is hivatkozik. Kellő figyelemben részesíti Síposnak többi értekezését is ; azok főleg sajátságos trigonometriai táblákkal foglalkoznak. A mű 101—110. oldalain rövid németnyelvű kivonatot találunk s a függelék Bode és Kästner német professzoroknak Síposhoz intézett s eddig még nem publikált leveleit hozza. A könyv általában tömör, szabatos, könnyen érthető stílusával tűnik ki ; sokat ölel fel s a mellett jól áttekinthető. Meglátszik, hogy a szerző nagy kedvvel és kiváló hozzáértéssel foglalkozott a tárggyal s úgy dolgozta azt fel, ahogy Sipos Pálnak mélyenjáró és eredeti alkotó szelleme megérdemli. Melegen ajánlom e művet a matematikusok, a magyar tudomány története iránt érdeklődők s a tanári könyvtárak őreinek szíves figyelmébe. Budapest. Renner János. BELFÖLDI ÉS KÜLFÖLDI LAPSZEMLE A Gyermek, Xngy László emlékére, (XXIII—XXIV. évfolyam, 1931 32. Kiadja a Magyar Gyermektanulmányi Társaság Nagy László-emlékbizottsága). Budapest, 1932. 144 lap. Az 1931. évi február hó 25-én hosszas szenvedés után elhunyt nagynevű úttörő gyermekpszichológus emlékére, az általa alapított és 22 éven át szerkesztett Gyermek és a hozzá csatlakozó tisztelők, méltó emlékkönyvet adtak ki ily címen. S mivel Nagy László szakjában külföldön is elismert tekintély volt, a könyv utolsó 19 lapján német nyelven is megvan a cikkek tartalmi kivonata. Nemes arcvonásai nyitják meg jól sikerült arcképpel a könyvet, majd Kenéz Béla ír emlékezést róla baráti szeretettel. Ezután Ballai Károly, egyik leghívebb munkatársa cikke következik, melyben életét, tudományos munkásságának kezdeteit, a tanítóképzőintézeti tanárok ügyeinek bajvívóját, a tanítótársadalomban elfoglalt fontos helyét, a II. tanügyi kongresszuson való részvételét, a gyermektanulmányi mozgalom megindításának történetét és tudós pályájának beteljesedését jellemzi. Meleghangú az egész cikk, melyből megtudjuk, hogy a református tudós édesatyja Nagykőrösön Arany János tanártársa volt, de különösen megindítóan szép az elhunyt néhai feleségéről, Lumniczer Saroltáról szóló nehány sor, ki méltó társa volt férjének. Nógrádi László a betegségének és halálának szomorú történetét lírai hangon adja elő, ebből is meleg szeretet sugárzik, a jó ember, nemes lélek emléke felé. Ranschburg Pál mint gyermekpszichológus kutatóról szól nagy cikkben, minket, pedagógusokat, elsősorban Domokos Ldszlóné írása érdekelhet jelentőségéről a pedagógiában. Kemény Gábor Nagy László és a magyar szociális fejlődés című cikkben megállapítja, hogy megvolt munkájának az eredménye, bár maga nem volt vele megelégedve : az Üj Iskola, Családi Iskola, Erdei Iskola és Kerti Iskola az ő szellemének letéteményesei. Majd Nógrádi/ László mint embert jellemzi, Maday István is ír róla. Végül Cser János a Székesfővárosi Pedagógiai Szeminárium lélektani laboratóriumában kifejtett munkásságát jellemzi a kötet leghosszabb, 40 lapos cikkében, melyet képek is illusztrálnak. Bezárja az emlékezés sorát Hamvai Vilmos bibliográfiája Nagy műveiről. Még a Nagy László-emlékbizottság munkájáról tájékoztat a könyv s Utóhangban jelzi, mennyi értékes ,,mozaik“-nak kellett helyhiány miatt a kötetből elmaradnia. Az egész könyvből a baráti szeretet és tanítványi hála sugárzik s így egy nagy értékes magyar egyéniség bontakozik ki előttünk. Ennek megismerése
