Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Horváth Károly: Rajzoljunk-e a természetrajz órákon?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 101 állat, vagy borszeszes készítmény (preparátum), néha falikép is, vagy csak ez. Ezeken az órákon — az idő rövidsége miatt — csak egyesek végezhetnek alaposabb elmélyedő megfigyeléseket. Azok, akiket erre külön felszólítunk. Ha csak lehet, padról-padra járunk a szemléltetendő tárggyal, vagy ügyesebb diákokkal küldjük szét, mi pedig a padok előtt állva, ügyeljünk a rendre és irányítjuk a munkát. Az osztály legnagyobb része — kivált ha túlnépes — így minden aktivitás nélkül elfogadja azt, amit egyesek megfigyeltek. Ilyen módon a megfigyeléseket követő elvonás, gondolkodás, következtetés a legtöbb tanulónál nélkülözi a biztos alapot. Milyen köny- nyen alakulhat így ferde fogalom és nézet, mivel a legtöbb tanuló részéről hiányzik az önmunkásság, sőt a munka sem folyik oly közösen, mint kívánatos volna. A módszeresen dolgozó és reális eredményekre törekvő tanár ezeket a nehézségeket úgy próbálja legyőzni, hogy a maga részéről, ahol csak lehet, felhasználja a rajzolást. Viszont tanítványaitól is megkívánja, hogy egyszerűbb megfigyeléseiket a táblán, a füzetükben érzékíteni próbálják és mindazt, amit ő maga, vagy egyes ügyesebb kezű tanítványok a táblára rajzolnak, természetrajzi füzetükben mindnyájan lerajzolják. Egyébként tantervi utasításainknak a természetrajz tanítására vonatkozó részei is nagy fontosságot tulajdonítanak a rajzolásnak általában, mint a pontos és szabatos megfigyelések ellenőrzőjének és reprodukálójának. Mindent összefoglalva, elmondhatjuk, hogy a rajz a természetrajz oktatásában formai célokat is szolgál. Állat- és növényformák rajzolása növeli a megfigyelő-erőt, azután az akarat képzésénél is fontos. Pontosság, egyenesség, gondosság, lelkiismeretesség, kitartás és következetesség, mind előmozdíthatok a rajzzal. A természetrajz tanárának mindig a kezében legyen a kréta. Nem kívánunk tőle művészi rajzolást — mondja Wagner János, erre nincs szükség —i, nem is felelne meg a célnak ! — de mégis ügyes rajzolónak kell lennie, aki pár vonással a táblára tudja vetni mindazt, amit a rajz jobban megmagyaráz, mint a beszéd. A rajz itt tisztán a gondolat kifejezésének eszköze. De nemcsak a tanárnak, hanem a tanulónak is kell rajzolnia, mégpedig az elemi iskolától kezdve minden fokon, éspedig azért, mert ez rendkívüli előnyökkel jár a tanulóra nézve : 1 1. Rákényszeríti arra, hogy figyeljen ; 2. gondolkozásra szorítja, mert enélkül nem rajzolhat; 3. tiszta fogalmat nyújt; 4. ezek maradandóbb nyomot hagynak a tanuló lelkében. De azért ne túlozzuk a rajzot, mert a végső cél a természet- rajzban sohasem a rajz, csupán csak arra való, hogy a tanuló értelmét fejlessze és ismereteit gyarapítsa. Budapest. Horváth Károly.
