Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Nánay Béla: A párhuzamos osztályok jobb kihasználása
102 PROTESTÁNS TAN ÜGYI SZEMLE A párhuzamos osztályok jobb kihasználása. A középiskola a szónoki iskolák utóda, ez a tény szabja meg ma is munkamódját és követelményeit. Ezek lélektani alap nélkül az elméletben gyökereznek. Az elmélet konglomerált egy ismeretmasszát — melynek jó része nem fontos, sőt felesleges — s mint tantervet átadja az iskolának. Ez tanulókat mellékel hozzá s közbeiktatja a tanárt, hogy e két különálló elemet összemódszerezze. Ezen az eredendő hibán semmit sem javítanak a „reformok“ : óraszámvariálások, tantárgyakkal végzett tolatások. A lényeg maradt a régi. Teljes, szisztematikus átépítés fog haladást jelenteni. Míg a középiskola ehhez „hozzáérik“, sok vita lefolynék a Dunán. A körülmények kényszerítő ereje azonban előbb meg fogja valósítani. Egy dolog már most is megvalósulhat mindenütt, ahol párhuzamos osztályok vannak. A tanulókat gondosan szoktuk köztük megosztani, figyelemmel minden szempontra, a pedagógiait kivéve. A betűrendi, vallási, vagy társadalmi stb. alapon keletkezett osztályok vegyes felvágott. Csak a receptív és feleltető iskola látta benne az osztályegységet. Amint a tanítás az aktivitás felé irányult, világossá vált, hogy az osztályon belül különböző tagoltságok vannak, a megosztás hibás, a négy, esetleg nyolc évre megállapított keretek kárt okoznak : nehezítik a tanári munkát, gátolják a tanuló egyéni szabadságát, nem segítik megfelelően belső növekedését. Az alapvető hiba az, hogy a gyermekeket koruk alapján csoportosítjuk. (Ez szüli a szülők kérését : „Nem szeretném, hogy elmaradjon kortársaitól.“) Pedig a fejlődés ritmusa nem esik össze az évek számával. Nagyon gyakori az egy-kétévi fejlődési különbség, éppen az iskolázás korában. Éveik alapján egy csoportba kerülnek a kor alatt-, a korszerűen- és a túl-fejlődöttek. A kor alatt késlekedők átlag 10—15%, ami nem elhanyagolható mennyiség. Ha, elméletileg, ez az eltérés nem volna is, a teendőket lelki alkatuk különbsége határolja el. Az „osztályegység“ azt jelenti, hogy vannak benne aktívak, passzívak, logikusok, intuitívek, receptívek, koncentrált és szétszórt figyelműek, extravertáltak, intravertáltak, gyorsan, lassan appercipiálok stb. Ez nehezíti a tanári munkát. Ügy kell tanítani, hogy egyszerre valamennyi, az ellentétes típusok is, lekötött figyelemmel érdeklődjék, teljes aktivitással munkálkodjék, sőt fejlődjék. A tanítás legyen egyszerre minden ; nem művészet, ami valóban, hanem bűvészet. A tanításnál a tanító személye sem súlytalan mennyiség. Képességei nem egyetemesek. Nem az ő hibája a tanítás kára, ha ötletszerűen kerül ötletszerűen összeállított csoporthoz. De azért a kár megvan. A tanár és csoportjai közt harmóniának kell lennie.
