Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - Horváth Károly: Rajzoljunk-e a természetrajz órákon?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 99 az első feltétel. Ennek a képességnek a gyakorlására a rajz a legalkalmasabb eszköz. Egy-egy természeti tárgynak a lerajzolása a legjobb mód arra, hogy annak a tárgynak legapróbb részletét is jól megfigyeljük és hogy azt a tárgyat tényleg jól bevéstük az emlékezetünkbe, bizonyítja az, hogy azt fejből valóban le is tudjuk rajzolni. Verworn, a német tudósok legkiválóbbika, a német pedagógusok, tanítók és tanároknak 1905 pünkösdjén tartott gyűlésén így körvonalazta kívánságait : „Az egész természetrajzi oktatásban vezető szempont legyen a szemlélet ápolása, a tárggyal való önálló foglalkozás által.“ Főeszköz erre a rajz. Formai és tárgyi célja van a rajzolásnak, t. i. a tanuló általános szemlélőképessége emelkedjék, bizonyos alakok vésődjenek az elméjébe. A szemlélet fejlesztésével összefügg az önálló tevékenység követelménye. A természetrajz pedagógusai közül mindenekelőtt Schmid B. hangoztatja ezt. A gyermeknek fel kell dolgoznia azt, amit a tanítás folyamán kap, amit csak önálló munka révén érhet el.5 Minden szemlélet a szellemi tevékenység megfeszítését jelenti. Ezért a rajz a legnagyobb mértékben alkalmas arra, hogy a tanuló önállóságát felébressze és fejlessze. A gyakorlatban számtalan tapasztalat igazolja ezt, a legkézzelfoghatóbb okot azonban mégis a kísérleti pedagógia szolgáltatta. Meumann felnőttekkel és gyermekekkel nézetett — igen rövid ideig — bonyolult rajzokat. A szemléletet főleg az optikai benyomásra korlátozta, vagyis minden után- rajzolást eltiltott. Kitűnt, hogy majdnem lehetetlen volt gondolkozás nélkül a benyomást rajzban visszaadni.6 Az optikai benyomás tehát azonnal szellemi tevékenységet indít meg. A tanulót intenzív szemléletre kell szorítani, figyelmét megfelelő irányba terelni, hogy felkeresse az újat és a jellemzőt.7 Már Goethe hangoztatta : „Minden látás szemléletbe megy át, minden szemlélet gondolkozásba, minden gondolkozás összekapcsolásba és így elmondhatjuk, hogy minden figyelmes pillantásnál elmélkedünk már.“ Minden igazi meglátás szellemi rendcsinálás, mely alapvető a gyakorlat embere számára. A rajz elősegíti az esztétikai képzést is. Ezt hangsúlyozza Ratzel (Naturschilderungen), Wagner E., sőt maga II. Vilmos császár is ezt hangoztatta :8 „Segítenünk kell, hogy a nép minden rétegét fölemeljük a mindennapi élet fáradalmaiból a művészet magaslatára és erősítsük érzékét a szép, meg a nemes iránt.“ A gyermeket csak lassankint lehet rávezetni a művészetre, ahová lényeges út a természeti formák rajzolása. * 5 Rothe : Der moderne Naturgeschichtsunterricht, p. 190. 8 I. m. II. k. p. 386. 7 U. o. II. k. p. 205. 8 L. Lichtwark: Übungen in der Betrachtung von Kunstwerken.
