Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - F. Kiss István: Mit várhat a népiskolától a középiskola?
92 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE az önálló ítéletalkotáshoz, véleménye szabad nyilvánításához ; tud következtetni, okokat megkeresni, előzményeket és következményeket számbavenni, mérlegelni, kétes esetekben dönteni, embereket tetteik alapján megbírálni; fejlett az ízlése ; derült a kedélye, nemes az érzülete, gazdag az érzelemvilága ; van kötelességtudása, felelősség- és igazságérzete, vannak jó szokásai, gyakorlott a cselekvésben, örömét leli a munkában, szóval korához mérten megvan a teljes fejlettsége, mert nemcsak az egész lelke, de teste is megfelelő gondozásban és gyakorlásban részesült. E sok mindenről nem szólhatok külön- külön és részletességgel már csak a hely szűk volta miatt sem. Ezért kiragadok egynéhány fontosabbat. a) Tud értelmesen beszélni. Ez nem látszik valami nagy dolognak. De mindjárt kellőleg értékeljük, ha számbavesszük, hogy a népiskolába lépő gyermeknél csak a közlési vágy van meg, egyeseknél még az se (vannak ugyanis nehezen megszólaltatható gyermekek is), hiányzik azonban a megfelelő szókincs, hiányzanak a kifejezési formák, nincs meg a mondatszerkesztésben való gyakorlottság stb. A beszéd gyakorlása folyik minden órán, egyenes célja pedig a beszéd- és értelemgyakorlatoknak. A nevelés nemcsak abban áll, hogy alkalmat adunk a gyermeknek arra, hogy minél többet beszéljen (kérdezzen, közöljön), szóval semmiképpen nem fojtjuk bele a szót, hanem szívesen meghallgatjuk, ha van valami mondanivalója, sőt erre ösztökéljük is; továbbá gondoskodunk arról is, hogy legyen mondanivalója. A beszélgetések anyagát tehát a gyermek érdeklődési köréből vesz- szük és semmi olyan dolgot nem tárgyalunk, ami még nem való neki. Az utasítás szellemében működő népiskola tanulói órák alatt, ismeretszerzés közben állandóan beszélnek, ők viszik a szót, ennek következtében annyira begyakorolják e készséget, hogy az nekik semmi nehézséget nem okoz. Mihelyt a gyermek beszéde nem tiszta, nem érthető, sőt zavaros, az csalhatatlan jele annak, hogy nem érti, amiről beszélnie kellene. Az említett tantárgy azonban nemcsak beszéd-, hanem értelemgyakorlat is (1. készségek). Itt szerzi a gyermek tárgy- ismereteinek javarészét. De az Utasítás szerint „eredményét nem annyira az emlékezetbe vésett anyag elmondása, hanem a szemlélő, figyelő, okoskodó, ábrázoló készség és a szóbeli kifejezés gyakorlottsága, a tanulók magatartása, jó szokásainak együttessége adja.;‘ A népiskola a legfontosabb tárgyának kezelése mutatja az új népiskolai tanterv szellemét, azt, hogy nem az anyagi képzés a fontos, hanem a formális, illetve az előbbit nem szabad az utóbbi hátrányára előnyben részesíteni. b) De nemcsak beszélni tud a gyermek, vagyis nemcsak szóbelileg tud fogalmazni, hanem írásban is. A cél a teljesen önálló, szabad fogalmazás. Természetesen nem ezzel kezdjük, hanem az ú. n. közös (kötött) fogalmazással, de hamarosan rátérünk a szabad fogalmazásra. És a rendszeres, módszeres tanításnak meg is van a fényes eredménye. A gyermekek nem másolnak, nem reprodukálnak, hanem alkotnak minden szabad fogalmazási órán. így elsajátítják
