Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - F. Kiss István: Mit várhat a népiskolától a középiskola?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 93 a gondolatok és érzelmek, szóval a lelki tartalom kifejezésének egyik hatalmas eszközét. c) Van ügyességük a másik két kifejezési módban is : a rajzolás- ban, meg a plasztikus alakításban (slöjd). Rajzaik vagy ösztönös rajzok, amelyek az éppen tanult anyaggal kapcsolatosak, annak megerősítését, begyakorlását célozzák, vagy tanterv és tanmenet- szerűek, de sohasem másolások, hanem önálló alkotások (pl. természet utáni rajz). A népiskolai gyermek nemcsak rajzórán rajzol, hanem rajzol a beszéd-értelemgyakorlati, olvasmánytárgyalási, számtani, földrajzi, természetrajzi stb. órákon, sőt fogalmazását rajzzal is illusztrálja, ezzel is szoktatjuk őket ,,a lényegesebb gondolatoknak az egészből való kiválasztására“ (1. utasítás). Kézügyességüknek kiváló hasznát veszik kísérleti eszközök készítésénél, földrajzi, természetrajzi, számtani, mértani ismeretek szerzésénél, ahol a maguk által alkotott szemléltető eszközök tesznek jó szolgálatot, elősegítvén egyfelől a megértést, másfelől a begyakorlást. d) A régi iskola a formális képzést majdnem kizárólag az emlékezet gyakorlásában látta. Túlzása tehát nagyon is érthető volt. Pedig ha valamelyik értelmi lelki jelenség különösebb gondozásra és gyakorlásra tarthat számot, az nem az emlékezet, hanem a képzelet. így látja ezt az új népiskolai tanterv is, ezért írja elő a képzelet nevelését több tárgynál is. A fantáziának valóban nagy szerepe van a nevelés mindenik ágában. A testi nevelés várható jó eredményeit csak a fantázia segítségével tudjuk a növendékek elé állítani ; az értelmi nevelés minden mozzanatának sikere a fantázián fordul meg : megértés, magyarázat, gondolkodtatás, rávezetés, begyakorlás mind a fantázia munkáját jelentik ; az erkölcsi nevelésben is nélkülözhetetlen a fantázia, hiszen a cselekvés lényege, az elhatározás azon fordul meg, milyen élénken tudja valaki elképzelni tettének következményeit. Minden alkotás lényege a fantázia. Mivel a népiskolai gyermek tud alkotni, ez bizonyítja azt, hogy van fantáziája is. Ezzel azonban nem szabad megelégedni, hanem nevelni kell a fantáziát egyrészt, hogy megmaradjon, sőt fejlődjék, másrészt azért, mert nagyon kellemes lelki állapottal jár együtt (gyönyör-érzelem) s nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a tanulás örömteljes munka legyen a gyermek számára. A második kérdésre adott feleletből tehát az derül ki, hogy ha kevés is a gyermek tudása, de nagy számmal vannak olyan készségei, amelyek alkalmassá teszik meglevő ismeretkörének bővítésére, gondolkozásának szigorúbb fegyelmezésére és ismereteinek tudomány- szakok szerinti rendezésére. 3. Ha valaki azt kérdezné, hogyan tett szert a gyermek ezen ismeretekre és készségekre, annak ezt válaszolnám : Ez a népiskolai módszer kérdése, tehát röviden alig intézhető el. Ha a lényeget egyetlen szóval akarnám kifejezni, ezt mondanám : gyermek. Jelezni kívánnám ezzel azt, hogy a népiskolai munka központjában nem a tananyag áll, hanem a gyermek. Itt minden ő érte történik, az ő érdekét szolgálja ;
