Protestáns Tanügyi Szemle, 1933
1933 / 3. szám - F. Kiss István: Mit várhat a népiskolától a középiskola?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 91 lati nyelvtanítás folyik, a nyelv elemzése (tartalmi elemzés) a fontos, nem pedig a nyelvtani kategóriák céltalan keresgélése (formai elemzés). E tárggyal kapcsolatos a helyesírás is, egyfelől azért, hogy a fogalmazás tanításánál ne ez tűnjék fel legfontosabbnak, másfelől azért, hogy a helyesírásnál tudatossá tegyük mindazt, aminek nyelvtani oka van. Minden ilyen esetben a javításnál nemcsak a hangzás lesz az irányadó, hanem azok az ismeretek is, amelyeket a nyelvi tények formai elemzése közben (alapszó, képző, rag stb.) szerzett a gyermek. így is sok a kívánni való a helyesírás körül. De talán nem is vár senki a népiskolától perfekt helyesírókat? A többi tárgyakra nézve egész általánosságban csak a következőket jegyzem meg : Egyiknél se tud a gyermek definíciókat, tételeket, szabályokat; járatlan az osztályozásban és rendszerezésben. És ez így van rendén, mert a népiskola nem a tudományokat tanítja, hanem azok elemeit (elemi iskola). Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a maya módján nem alkot meghatározásokat, nem tud megfogalmazni tételeket, szabályokat, hogy nem ismer fel hasonlóságokat és különbségeket (analízis), hogy nem veszi észre az összetartozókat (szintézis), csakhogy mindez gyarló teljesítmény a tudomány szempontjából. De a népiskolának elég ez is, mert ezt nem készen kapja a gyermek, nem mástól veszi át, hanem maga jön rá, tehát érti is. És ez minden másnál fontosabb. 2. Arra a kérdésre, hogy milyen ismeretei és készségei vannak e gyermeknek, a következőket válaszolom : Ismeretei szemléleti alapon és a maga munkájával szerzett tárgy- ismeretek. Tudása tehát lehet fogyatékos, lehet kevés, de amit tud, az nem szótudás, hanem igazi, értékes tudás, mert a szónak megvan a tartalma. Ez a tudás azonban még nem fogalmi tudás. Ez olyan magas foka az abstrakciónak, ami meghaladja a gyermek képességét. A népiskola teljesen betölti a maga feladatát, ha tiszta, világos szemléleteket és ezek eredményeként lélektani értelemben vett fogalmakat nyújtott (1. általános képzet). A szemlélet biztosítja a tárgyi tudást, a lélektani fogalom kialakítása hozza a megfelelő szót s mi gondoskodunk arról, hogy ez a kettő szoros és elválaszthatatlan kapcsolatba lépjen egymással. Ismereteinek köre elég szűk : jórészt az otthon és a szülőföld körébe vág, de itt aztán meglehetős alapos (1. a beszéd-értelemgyak.). Sok mindent nem ismer még, amit tud, az se végleges tudás, azonban ismereteinek kiegészítése, meglevő tudásának tökéletesítése már könnyű munka lesz, mert megvannak a hozzávaló készségei : tud írni-olvasni, értelmesen beszélni, önállóan fogalmazni, csinosan rajzolni ; ügyes a kézimunkában (slöjd) ; tud számtani és mértani feladatokat megoldani (logikus gondolk.) ; tud földrajzilag gondolkozni, van történeti érzéke, szereti a természetet és van némi természet- szemlélete; érzékszervei fejlettek, a szemlélésben gyakorlott, tud figyelni, képes megfigyelni (de még irányítani kell !) ; emlékezete jó, de nincs túlterhelve, fantáziája élénk, hozzászokott a gondolkozáshoz: í*
