Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Kónya József: Gondolatok a poétika tanításáról
290 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE kezett.10 Mégis azért alkalmasabb az epikai költészetet tárgyalni először, mert a fejlődés menete az epikában sokkal könnyebben megállapítható és sokkal világosabb, mint a lírában. Mikor a mesét a legegyszerűbb költői megjelenési formának mondjuk (a dal is éppen ilyen egyszerű), nem valamilyen összetett szerkezetű mesére gondolunk, mint amilyenek a Pancsatantrában fordulnak elő, hanem egy mesemotívumból álló mesére. (Ilyen pl. A gömböc, szalmaszál és a tüzes üszők meséje.) A mese műfaji sajátságai közül a tárgyalás alkalmával azokat emeljük ki különösen, amelyekre a továbbiakban, a fejlődés menetén szükségünk lesz. Ezek a következők : 1. A mese csodaélményből fakad. 2. Világnézete naiv. 3. Cselekvénye sem földrajzi helyhez sem történeti személyhez vagy történeti időhöz nincs kötve. A fejlődés következő fokát a monda mutatja. A csodaélmény marad a monda szülője is naív világnézettel párosulva, de a csodaélmény épp a naiv világnézet következtében földrajzi helyhez, történeti időhöz és történeti személyhez fűződik. (E három tényező nincs mindig meg minden mondában, közülük egy vagy kettő is hiányozhatik.) A mondáknak négy csoportját szoktuk megkülönböztetni : a hősi dalt, hitregét, a tulajdonképpeni népmondát és a legendát. Ezek közül a fejlődés szempontjából legfontosabb a hősi dal (v. hősmonda), mert egyrészt ez alkotja az átmenetet az egyik legfontosabb epikai műfajhoz, az eposzhoz, másrészt belőle alakul a költői elbeszélés, ballada és románc is. A hősi dal csoda- és valóság-élményből ered, éppen ezért világnézete is a naiv és az első kritikai lépéseket tevő szemlélet vegyüléke. Olyan monda, mely történeti személyre vonatkozik valamely nép őstörténeti életéből. És nemcsak a személy történeti, hanem a hely is, ahol az esemény lefolyik. Csak az idő nincsen közelebbről meghatározva, de történeti idő, mert az őstörténet korában játszódik a cselekvény. Az eposz tulajdonképpen egy hősre vagy egy népre vonatkoztatott, már többé-kevésbbé egységessé alakított hősi dal-sorozat. Az eposszá-alakulás legtöbbször mégis látszik az eposz szerkezetén. Hogy a regény mennyire az eposzból fejlődött és hogy ugyanaz a hivatása ma, mint régen volt az eposznak, azt nem akarom untig mások után ismételni. Hogy teljessé tegyem az epikai műfajok osztályát, megemlékszem — amint fentebb mondottam •— a költői elbeszélésről, a balladáról és a románcról. A ballada és a románc tulajdonképpen szintén hősi dal, csak hang és előadásmód tekintetében különbözik tőle és egymástól is. (Müköltészeti alakjuk nélkülözi a csodát.) — A költői elbeszélés egyenes fejlődése a hősi dalnak, mint a regény az eposznak. A műfajfejlődés ezen futólagosán érintett fázisait csupán azért gondoltam elmondandónak, hogy megkíséreljem didaktikailag 10 Dr Braun Soma: A népmese. 1. 1. (Wundt után).
