Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 291 feltüntetni a fejlődés eszméjét, mely épp igy alkalmazható a lírában és a drámában is. Ezzel eljutottam kitűzött célomhoz. Vájjon milyen viszonyban van az ilyen poétika-tanítás a túlterheléssel és az öntevékenységgel, mai nevelő-oktatásunknak ama gátló és eme hathatósan elősegítő problémáival? Úgy gondolom és csekély tapasztalatom ezt meg is erősíti, hogy a túlterhelés ezzel is csökken. Mert irodalmunk kiváló reprezentáns alkotásait már a VI. osztályban megismerik a tanulók irodalomtörténeti síkba is beállítva. így egy részt legalább elvonunk a két felső osztály hatalmasra duzzadt magyar irodalomtörténeti anyagából. A hatodik osztály poétikai-elméleti anyagát pedig a fejlődés gondolatának bekapcsolásával könnyen megrögzíthetővé tesszük. S azonkívül minden munka, olvasmánytárgyalás és elméleti rész osztályfoglalkoztatás, azaz tanulói ön- tevékenység útján történik. Debrecen. Kónya József. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM. Vépiskolai neveléstan. A tanítóképzőintézeti tanításterv alapján írta : Imre Sándor. Budapest, 1932. A „Studium“ könyvesbolt főbizománya. A nagynevű pedagógusnak ez a legújabb műve tankönyv a tanítóképzőintézetek IV. o. számára. A könyv szerzőnek 1928-ban megjelent nagyobb Neveléstana alapján készül. Ez a körülmény felment azon kötelezettség alól, hogy tartalmát ismertessem. Azt is fölöslegesnek látszik hangsúlyoznom, hogy a könyv határozott nyeresége úgy a magyar neveléstani tankönyv- irodalomnak, mint a magyar tanítóképzés ügyének. Az illusztris szerző nem szorul rá az én dicséretemre. Előbbi állításom igazolására mégis meg kell említeni nehány olyan dolgot, ami ezt a könyvet szerény véleményem szerint fölibe emeli a hat kiadást ért és ma is közkedvelt Weszely- féle tankönyvnek. A Frank Drózdy-féle könyvet ez összehasonlításnál figyelmen kívül hagyom, mert fiatal volta és amiatt, hogy nem használtam tankönyv gyanánt, nem ismerem eléggé. — Már a címben megvan a nagy különbség a két könyv között. Az Imre S. könyve nem Nevelés és Tanítástan, hanem csak Neveléstan. Indokolás gyanánt idézem a szerző szavait : „Komoly elvi oka van annak, hogy nem beszélek a szokott módon neveléstanról és tanítástanról, hanem egyszerűen neveléstanról. Ezt a nevelés-tanításoktatás fogalmáról, e fogalmak viszonyáról itt is, nagyobb könyvemben is kifejtett felfogásom követeli. Az egész nevelésnek ez a határozott egysége álljon a leendő tanítók elé ; csak így fejlődhetik bennük szerves nevelői gondolkozás és így teljesedhetik az Utasításnak az a kívánsága, hogy az oktatás ne tűnjék fel mindennél fontosabbnak.“ Adja Isten, hogy a szerző által óhajtott eredmény minél előbb bekövetkezzék. Azt is csak helyeselni lehet, hogy a tárgyalás nem a neveléstudományt illető kérdések fejtegetésével kezdődik, hanem ezzel végződik. Talán e helyett iktatott be a szerző egy kis Bevezetést a tanítói hivatásról, melyről ő maga állapítja meg helyesen, hogy ez a rész az Előszóval együtt jó beleindítás a gyakorlóiskolai munkába is. Nagy előnye a könyvnek, hogy a nevelés fogalmával és céljával nagy alapossággal és kellő részletességgel foglalkozik. A Weszely-féle tankönyv ezt a két alapvető kérdést meglehetősen szűkszavúan tárgyalja még a legújabb kiadásban is. Bizony nem kis munkába került a hiányok pótlása — jegyzet útján —, amitől végre megszabadított bennünket az Imre S. könyve.
