Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Horváth Károly: A földrajztanítás segédeszközei
72 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE módszerét, eszközeit: homokasztal, agyag, plasztilin, gömböstűk (különböző színűek) fonalakkal a szintvonalak ábrázolására stb., stb. Mindezeknek megvalósítása jórészt az anyagiaktól függ, azután az iskola viszonyaitól (bejárhatnak-e a tanulók délután is ; van-e rajzkészsége, kézügyessége a T.-nak, stb. ?). A külföldi, főleg a német irodalom ebben a tekintetben igen sok módszeres munkával szolgál. A földrajzi előismeretek közlésében, általában a földrajztanításban fontos szerepük van a képeknek is. A német képes atlaszok között legjobbak átlag a Boroszlóban kiadott Hirt-féle atlaszok, azután Westermann kiadványai Braunschweigban. Nagy sikerrel használhatjuk a képes levelezőlapokat is. A közös szemléltetésre legalkalmasabbak — ezek szerint —- a földrajzi szemléltető faliképek. A didaktikusok a képek (falikép, képeslap, fénykép, film, stb.) módszeres felhasználásától a földrajztanítás teljes átalakulását remélik. A képek ugyanis nemcsak a térképet világítják meg a természetnek megfelelően, hanem, ismervén a képről való olvasás módját, ezen az alapon a tankönyv elméleti leírása is szűkebb térre szorítható. Lélektani tapasztalatok igazolják, hogy a tanulók a csupán szóval közölt ismereteket nehezebben tudják felújítani emlékezetükben, mint azokat, amelyekhez képeket is szemléltettünk. A képről való tanításnak azonban módszeresnek kell lenni, ami abból áll, hogy előbb a kép egyes részeit beszéljük meg, és csak utoljára foglaljuk össze mindazt, amit a kép kifejez. Az atlaszokban levő képek (külföldön még alkalmazzák itt-ott) a topografiailag feltüntetett területek élénkítésére valók, de ugyanazt szolgálják a tankönyvbe illesztett képek is. Minél több jó, jellemző kép van a tankönyvben, annál könnyebb a tanulás. Minthogy a térkép meg a kép egymást kiegészítik, a tankönyvekbe kis részlettérképeket, gazdasági térképeket, grafikonokat, táj- és gazdasági jellegű képeket tesznek, főleg a németek és az amerikai angolok (Fischer—Beistbeck—Horms—Seydlitz- féle tankönyvek). A képekről való tanítás értékét mindig sokra becsülték. Sok képet azonban nem tanácsos egymásután bemutatni, mivel a képek gyors eltűnése nem ad elegendő időt a képek főbb vonásainak és a hozzáfűződő szóbeli ismertetéseknek az emlékezetben való megszilárdítására. Különösen a filmekre áll ez. Pedagógiailag az iskolai filmeknek mai rendszere —■ ha a film értékes is — helytelen. Minden osztály ugyanazt a filmet nézi, amelynek semmi kapcsolata nincs a tanítással. Azután nem módszeres egység a film anyaga, hanem az a fő, hogy kiadja a iy2 órát. Ezért csak az a film jó az iskolába, amely kapcsolódik a tanítás anyagához és menetéhez és beilleszthető a tanítási óra és magyarázat keretébe. Ha nagyobb tömegű fényképet, diapositivot szemléltetünk felnőttek előtt, még azok is alig tudnak valamit megjegyezni. Egyes részletek megragadták őket, de az egészről nem tudnak összefüggő képet alkotni ők sem. És ha ez így van a felnőtteknél, mennyivel valószínűbb a hozzá hasonló eredmény a gyermekeknél. Legjobb
