Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Horváth Károly: A földrajztanítás segédeszközei
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE m ban ; Isten ments, hanem csak azt óhajtjuk megjegyezni, hogy a gyakorlatlan T. kezében a legtökéletesebb szemléltető eszközök, sőt a legjobban megírt, összeállított tankönyvek sem vezetnek biztosan és eredményesen célhoz. A földrajzban felhasználható szemléltető tárgyak között az első helyet a térkép foglalja el. A legeszményibb tanítás az volna, ha a földrajzot térkép és tankönyv nélkül a valóságból lehetne tanítani. Ezt az eszményi célt azonban nehezen sikerül megvalósítani. A sok vidéket, külföldet is járt T. a közvetlen valóságból szerzett földrajzi tapasztalatairól csak úgy tud magának teljes képet alkotni, ha azokat a térképen is megfigyeli. A térképnek tehát az a feladata, hogy a földrajzi jelenségeket könnyen áttekinthető módon, a valóságnak megfelelően állítsa a szemlélő elé. Aki a közvetlen valóságból szerzett földrajzi ismereteket a térképen összefoglalni, vagy a térképről földrajzi szemléleteket szerezni akar, annak előbb meg kell tanulni a térképről való olvasást. A térképolvasásba olyan módon vezessük be a tanulókat, hogy a jelekről a képre, a képről pedig a valóságra tudjunk következtetni. Térképeink közül nevezetesebbek a fali térképek és a kézi atlaszok (térképek). A valóságból a térképre való fokozatos átmenet a következő : Eleinte csak felszínalakulatokat, majd a vizek életét, munkáját szemléltetjük künt a szabadban. Miután ezeket képeken is személtettük, következik a cél, a kisebbített mértékek, végül az alaprajzok ismeretébe való bevezetés, ú. m. a tanterem alaprajza, az iskola helyszínrajza, az iskolát körülvevő házak, utcák, az iskola környéke stb., amint azt a honismertetés alapelvei előírják. Az iskolai térképeket egy szerzőtől vásároljuk, mivel a különféle kidolgozású és rendszerű térképek zavarólag hatnak a térképolvasás gyakorlása közben. Az újabb térkép mellett mindig ott legyen az előbbi évben ismertetett térkép, mely — mint az előismeretek kifejezője — átmenetül szolgál az újabb térképen való tájékozásban és olvasásban. A sétákon és kirándulásokon szerzett földrajzi ismereteket a térkép figyelmes szemléltetésével rögzítjük meg a tanulók emlékezetében. Térkép nélkül egy lépést sem tehetünk a földrajzban. Amikor már megvannak a kellő alapismeretek, hacsak lehetséges, a topográfiái térképek mellett geológiai, klimatológiai, sőt más térképeket is használhatunk, mert így a módszeres, többoldalú szemléltetéssel elérhetjük azt, hogy növendékeink a térképről olvasni és következtetni is tudnak. Szoktassuk rá a tanulókat, hogy ne csak a világtájak, hanem a fokhálózat szerint is tudjanak tájékozódni a térképen. Evégből többször kerestessük fel az egyes helyeket a nekik megfelelő szélességi és hosszúsági fokok megnevezésével. Téves felfogás az, hogy a fokhálózatról csak a magasabb osztályokban beszélhetünk. Szó lehet a fokhálózatról, illetve a szélességi és hosszúsági körökről, azután a Föld tengelyéről, a sarkokról már a földrajztanítás kezdetén, tehát a legalsóbb osztályokban is, föltéve, hogy a tanulók a földgömböt
