Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 2-3. szám - Horváth Károly: A földrajztanítás segédeszközei
70 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE (globus) már látták és vannak olyan, a valóságból szerzett tapasztalataik, melyeknek alapján a Föld gömbölyűségét, a tengelyt, a hosz- szúsági és szélességi körök jelentőségét megmagyarázhatjuk. Ilyen tapasztalatok : a nappalok és az éjjelek váltakozása, az évszakok, időjárás és még több más természeti jelenség. Az iskolai falitérkép a tömegtanításra való. Tudnunk kell, hogy a földrajztanításban miként alkalmazzuk a falitérképet és a kézi atlaszt. Ebben a tekintetben két elismert, kiváló módszeres német pedagógus : F. Lampe és P. Wagner azt ajánlják, hogy a tanítás tárgyainak megbeszélése alkalmával mindig az atlaszt használjuk előbb és csak a magyarázat, a kézi atlaszon való biztos tájékozódás után térjünk át a fali térképre. A fali térkép összefoglalása a kézi atlaszból tanult ismereteknek. Mikor a fali térképen gyakorlunk a tanulókkal, akkor az atlaszt csukassuk be, a folytonos ide-oda való tekintgetés fárasztó és zavarja a figyelmet. A földrajztanítást az atlaszok és a fali térkép segítségével a következő módon végezzük : A T. mutat, a tanulók felelnek, vagy a T. kérdez és a tanulók mutatnak, majd felelnek is. Általános kérdéseket is intézhetünk a tanulókhoz. Ilyen esetben valamelyik tanuló a kérdésre felel, egy másik pedig a fali térképen mutat. Általában úgy tanítsuk a földrajzot, hogy ismertetés, tárgyalás közben az atlaszt és a térképet mindig felváltva használjuk. Lampe szerint nem jó, ha a tanulók állandóan maguk előtt látják kifüggesztve a fali térképet. Mert ha nem is számítjuk azt, hogy a térkép színei hamarosan kifakulnak, idővel lejebb száll a tanulók érdeklődése is, amit csak úgy akadályozhatunk meg, hogy csak a földrajzórákon tesszük ki a térképet. Ne gondoljuk azonban, hogy a fali térképnek nincsenek hátrányai. Már azt is kifogásolhatjuk, hogy a területviszonyok és felszín- képek vázlatosan vannak feltüntetve rajta. A tömeges szemléltetésnél pedig az a hátránya, hogy nem minden helyről láthatják egyformán a tanulók. A középen ülők jobban és többet látnak, mint a távolabb és oldalt ülők. Ezzel szemben a kézi térkép (atlasz) sokkal használhatóbb. Az atlaszok térképei a lehetőségig jól mutatják a Föld képét, azután a tanulók ezeket mindig maguk előtt láthatják, azért jól vezetett tanítás mellett az atlaszból szerzett földrajzi ismeretek világosabbak és tartósabbak, mint a csak fali térképről közlőitek. A térképolvasás első alapvető tanítását csakis a szülőföldön és környékén végezhetjük. Itt nyílik a legtöbb alkalom a közvetlen szemléletre, megfigyelésre. Itt ismerjék meg lehetőleg a térképjeleket a tanulók, emiatt van benne minden atlaszban idealizálva a község térképe. A térképolvasás tanításának nagy jelentősége arra indította a pedagógusokat, hogy annak módját lehetőleg érzékelhetőbbé tegyék. Erre a célra készültek a domborművek vagy reliefek. A dombormű felülmúlja a képről való szemléltetést, mert a térbeli kiterjedést mindhárom irányban megfigyelhetjük rajta. Ha a domborműveken
