Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Hazai és külföldi irodalom
39 idei templombaj árás, gyakoribb úrvacsoravétel, több iskolában naponkénti könyörgés szolgálnak erre. Felhívják az ifjúság figyelmét a hívők részére rendezett előadásokra is, egy-két-háromnapos lelki- gyakorlatokat, konferenciákat szerveznek s ezek tanulságait a magyar dolgozatokban is feldolgoztatják. Vallásos egyesületek (különböző címekkel) buzdítják az ifjúság elitjét. A Soli Deo Glóriát így jellemzi : hármas jelszava a tisztaság, mértékletesség és becsületesség és a Mária-kongregációkhoz hasonlítja. Folyóiratok, hetilapok, vasárnapi iskolák, bibliakörök, ifjúsági istentiszteletek e nevelőmunka egyéb eszközei. Figyelemreméltó szerinte, hogy a vallás iránti áldozatkészségre, pénzáldozatra is nevelik a tanulóságot. A begyűlt pénzt ruha-, könyv-, tandíjsegélyre fordítják, de más szigorúan egyházi célok is kapnak belőle. A szegedi szerző így fejezi be ismertetését, e háromlapos barátságos cikket : „Kétségtelen, hogy a prot. magyarság legújabban serényen dolgozik a fiúközépiskolákban tanuló ifjúságért. De — hála Istennek ! — a katholikus magyarság nemcsak hogy azonos, de feltétlenül fokozottabb mértékben teljesíti kötelességét a kath. középisk. ifjúság szerencsés fejlődése érdekében.“ S ennek mi, protestánsok, is örülhetünk, mert ha az országban az egymás mellett munkálkodó keresztyén felekezetek békésen dolgoznak, akkor a hitélet mélyül és ebből szegény hazánknak lesz csak nagy haszna s talán szebb jövendője is. Krónikás. _____________PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE H AZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM. Magyar történet. VI. kötet. A XVIII. század. írta Szek/ii Gyula. Budapest. Kir. Magy. Egyetemi Nyomda. A magyar szellem-, vagy fejlődés-történetnek emez újabb kötetéről is megemlékezünk röviden e helyen, mint ahogy Szekfű két előbbi kötetéről megemlékeztünk. Egészben véve csak annyit mondunk róla, hogy ugyanazzal a nagy tudományos felkészültséggel és boncoló éles elmével adja elő e kötetben is a szerző — a maga történetírói szemlélete és elvei szerint -— a XVIII. századbeli magyar históriát, mint az eddigiekben a megelőző századokét. El kell ismernünk, hogy olyan oldalait tárja fel a magyar történetnek, amelyek eddig nemcsakhogy kellőképpen, de több részben egyáltalában nem voltak megvilágítva. Nemcsak új, de lényegesen más képet is kapunk sok dologról. Szekfü nem csupán az adatok felkutatásában, megválogatásában és csoportosításában, hanem a kidolgozásban és az előadás módjában is valóban nagyszabású munkát végez. Ellentétben nem egy szellemtörténésszel, aki a maga mondanivalóit olyan elvont fogalmazásban, szokatlan, homályos frazeológiával és sallan- gos, cikornyás stílusban adja elő, amely méltán a közérthetőség rovására megy, Szekfű igazi históriai modorban, szárazság nélkül,
