Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Nánay Béla: A latintanítás a leánygimnáziumban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 35 nálható : Georg Capellanus : Sprechen Sie Lateinisch ? beszélgetés- gyűjteménye.) Tehát nem mindig és mindjárt irodalom. Előbb felépítjük a latin tudást, párhuzamosan vele az ókori életet. Ebbe a háttérbe helyezzük be az irodalmat, amely az életnek csak töredéke. Helye a harmadik és negyedik évben van. A tanterv azonban e töredékből is csak töredéket emelt ki, egy téves csoportosítás alapján ,,az aranykor“ íróit. Itt fel kell vetni a kérdést : hiányos latin tudás, fáradság, ellenszenv a klasszikusok által, vagy kellő tudás, kedv és érdeklődés más olvasmányok révén ? Kiterjeszthetjük a válogatást az egész latinnyelvű irodalomra. Anyag van bőségben. íme : az egyházatyák közül Augustinus : Confessiones-e ; a középkorból egy-egy bájosabb legenda ; Iovenianus története (Gesta Romanorum), a csodaszarvas regéje (Kézai), Anonymus vagy a Bécsi Képes Krónika megfelelő részlete ; a humanizmus idejéből Erasmus : Encomium moriae-jának Morus : Utópiájá-nak, az újkorból Bacon : Novum Organon-jának, Descartes : Meditationes-ének szemelvényei stb. Ez az összeválogatás, az elevenség és érdekesség mellett, megmutatja a latin szerepét a kultúra közvetítésében és igazolja, hogy művelődésünk elemei rómaiak. Sőt a kapcsolást tovább kell vinni, egész máig. Nemcsak az utánzó irodalmi hatásokat mutatjuk meg {mint Balassi, Zrínyi, Goethe), hanem azokat is, amelyekben a klasszikus világ csak motívum. Mint ilyen él ma is. (Pl. Verlaine : A porban heverő Ámor, Heredia : Adonis ébredése, Carducci : Vergilius, Ady : Catullus költő halála, Babits : In Horatium, Vile pota- bis stb.) Az irodalmat nem önmagáért vesszük tehát, nem a hisztorizmus vagy a filológia kedvéért. Csak eszköz, általa a leányok magukat látják meg, feleletet kapnak a kérdésekre, amelyek egocentrikus korukat érdeklik. Ezért nemcsak a maguk kora szempontjából dolgozzuk fel az írókat, hanem a máéból is : megállapítjuk, hogy oldódtak meg problémáik, hogy hangzanak ma ; mit használhatunk belőlük, mit adnak a jövőre. A muzeális tanítást élővé fokozzuk, mert „minden, ami él, többet ér, mint ami csak látszata az életnek.“ (Shaw.) A meghosszabbítást a jelen felé, a grammatika — logikai — irodalom-esztétikai tanítás megelevenítését szolgáljuk a művészet bevonásával is. Anyagot adunk a leányok vizuális fantáziájának, munkába fogjuk művészeti érdeklődésüket. Az Utasítások is rendelik, hogy a latintanítás „legyen mindig figyelemmel szemléltető képeiben a művészi értékre és mozzanatra.“ Ez az elv érvényesül a gyér, antik kép, szobor és épület illusztrációban. De ... a reprodukciók szebbek, mint a valóság. Még a milói Venus is illúziót ront, ha szemtől-szemben állunk vele. A legtöbb műemlék pedig töredék ; erős fantázia és szuggesztió kell, hogy szépnek lássuk. Ez sokszor hiányzik s a leányok olyannak látják a műemléket, amilyen. Eel kell használnunk a ma élő klasszicitást is ; hatásosabb lesz, mert él, mert szebb. A milói Venus mellé állíthatjuk Barrois : Vénus Callipyge, 3*
