Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 1. szám - Nánay Béla: A latintanítás a leánygimnáziumban

32 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Nézzük a célkitűzést. A latin tanulás ideje alatt fejlődnek át a leányok az egyszerű érdeklődésből (13—15 év) az összegező érdeklődés szakába. (16—18). Az átfejlődés inkább késik, mint siet ; sőt erősebb százalékban meg sem történik. A felnőttek nagyobbrésze félbemaradtán áll a konkrét érdeklődésnél, az egyszerű absztrakciónál, impresszióknál, feltevések­nél. A tudatalatti irányítja intellektuális életüket. (Ferdére : Estonia Eduko). A leányokra ez fokozottan áll, mert a nő tradicionális fizikai és kulturális helyzete az ösztönéletet erősítette. Következésszerűén sok a gátlásuk, amely fizikailag apró rosszullétekben, érzelmeknél erős érzékenységben, izgatottságban, akaratnál ingadozó önbizalom­ban, elernyedésben, értelemnél inaktivitásban és külső segítség- várásban nyilvánul. A psychoasthenia alkalmatlanná teszi a leányokat a filológiai elmélyedésekre, logikai összefoglalásokra. Ellenben fejlett a beszélő készségük, az analógia érzésük. A gondolat és a szó egyszerre születik náluk ; szívesen fejezik ki önmagukat idegen nyelven, akár latinul is. A kurzív olvasásra készségesnek. Hogy alkalmazkodik ehhez a tanterv célkitűzése ? Átlag egy évet ad arra, hogy az olvasmány a nyelvtan anyagával párhuzamosan haladjon. Azután auktorokat ír elő. Ők azonban nem az iskola szá­mára dolgoztak : gyors menetben, tömegesen vetődnek fel bennük új szavak, mondattani tények, szétbontandó, magyarázatra szoruló szerkezetek. S mialatt a szabályt vonjuk le és bizonyítgatjuk, már eltérésre és ellenkezőre bukkanunk. A tanterv nem ad időt és átgon­dolt pedagógiai beosztást ; viszont zúdítja a nehézségeket. Már a kezdőfokra helyezi Ovidius barokk-stílusát, folytatja Cicero bonyo­lult, körmondatos retorikájával2 és befejezi a „teljes készség“ fokán is alig legyőzhető nehézségekkel. A 8. osztályban az Ars poetica for­dítása „nyelvi tekintetben elég nehéz feladat elé állítja a tanulókat ; ne hagyjuk tehát őket magukra . . .“ „Tacitus műveinek . . . fordí­tása nem könnyű, sőt kellő tanári vezetés nélkül sikertelen feladat a tanulók részére.“ (Utasítások.) A stílus szempontjából kiszemelt írók nyelve összetett, bonyo­lódott, kevéssé világos. Megértésükhöz csak széles, gondos analizá­lással, a mythologiai és történeti vonatkozások kommentálásával juthatunk. Ä fáradságos megértést egy még nehezebb munka ter­heli : a szöveget pontos, nyelvtani tudáson alapuló, szabatos fordí­tásban kell magyarul tolmácsolni. Nem is nehéz, hanem a legnehe­zebb feladat. Aki idegen nyelven jól ír, olvas és beszél, tudja, hogy nem képes pontosan lefordítani, amit olvas, csak körülírásban. Mert két dolog alapos tudása kombinálódik : az idegen és a magyar nyelvé. A tanterv célkitűzése szerint az állandóan pórázon vezetett fordítások után, a 18 éves leánynak, a sokszor nem világos vonat­2 Próbát tettem jó rendű, 6. osztályos fiúval. De imperio (in. Pompei egy többszörösen összetett körmondatát jó magyar fordításban olvastattam vele. Csak részletes magyarázat után értette meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom