Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 1. szám - Nánay Béla: A latintanítás a leánygimnáziumban

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

33

kozásokba beágyazott non lecfa-t szabatosan, nyelvtani biztossággal kell lefordítani.3

E „stílusformáló és elmeképző“ eljárásnak a hiányait érzi a tanterv is ; korrigálja a magyarról való fordítással, sőt — a latin- tanítás céljával ellentétben — ezt kívánja az írásbeli dolgozatokban is. Újból érdektelen, száraz fordítás, a nyelvtani anyag gyakorlására és biztosítására. Ennek sivársága erősen érzik, az analyzáló gondolkodást épedig igénybe veszi. Általában kevésbbé kedvelik a leányok, mint a latinból fordítást.

Magyarról latinra, latinról magyarra fordítás : csupa recepció, próbálgatás, pórázonjárás. Nem működhetik a leányok természetes beszélőkészsége. Bár a legújabb4 tanterv említi a beszédgyakorlatokat is, azonban inkább csak azért, mert ez is szép. Nem rajta épül a tanítás. Ehelyett állandóan és keményen dolgoznak a leányok logikai, analysáló és synthetikus készségükkel, amely pedig gyenge, vagy hiányzik. Ezért a latintanulás első évében nagy a lendület, mert a konkrét nyelvi tények még megfelelnek fejlettségüknek. A következő évben azonban lecsökken, mikor nagy tömegben és gyors menetben zúdulnak a mondattani nehézségek, fűszerezve az auktorok anyagi idegenségével. S ha mindezen keresztülvágják magukat, megértik az auktorokat, kurzív olvasási hajlamukat alá kell rendelniük a szabatos, nyelvtani biztosságú tolmácsolásnak. S amint érzik, hogy erőfeszítésük mellett sem érik el a kitűzött célt, hogy folyton vezetésre szorulnak —■ a szövegek nehézsége miatt, hogy a latinra fordítás nehezen megy, a dolgozatok nem sikerülnek — nem a latin „stílusformáló és elmeképző“ erejében gyönyörködnek, hanem elvész ignadozó önbizalmuk ; s mert közben az elernyedés periódusán mennek át, teljesen elvesztik munkakedvüket is.

Tehát rejlik valami természetellenes, vagy a gyermek korához nem mért a gimnáziumban alkalmazott módszerben és célkitűzésben.

A módszerrel kapcsolatban a kézikönyvekről is pár szót. A néhány leánygimnázium kedvéért nem készülnek külön auktor kiadások. Elsikkad hát ez a minimális alkalmazkodás is, amely belekerült a tantervbe. Az auktor-kiadások rideg betűhalmaz ; illusztrációk nélkül, vagy kevéssel, azok is hátul a jegyzetek közt; ami nem praktikus. (Ä modern nyelvű olvasókönyvekben sokkal több a pedagógiai érzék.) A nyelvtanoknál még rosszabb a helyzet. Nem középiskolai tanulók, hanem egyetemi hallgatók számára készülnek. Készítőik előtt nem a gyermek áll, hanem tudós felkészültségük megbizonyí- tása és a mindentfelölelés. Mentségük : erre a tanterv célkitűzése csábítja őket. A nyelvtanokban tehát sok tény halmozódik fel, sok jegyzet, amelyeknek középiskolás tanuló nem veszi hasznát. Viszont miattuk a könyvek nem szemléletesek, nehezen kezelhetőek. Külön

3 V. ö. : Egy tanári továbbképző tanfolyamon Lucretius egy verssorát két órai munkával fordítottuk le szabatosan.

4 Ez azonban érvényét veszti most, hogy a latin ismét felvonul az 5. osztályba.