Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom

340

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

tás is intenzíve folyik az újtípusú leányiskolákban, s régen sem csak Sárospatakon törődtek vele, hanem más protestáns iskolákban is.. A szerkesztő hibáján kívül túlhaladottá lett a Lexikon megjelenéséig a gyorsírástanítás mai állapotáról szóló cikk. — Nagyobb hiánynak kell Neményinek az Ifjúsági lapokról írt pár sorát minősítenünk. Tulajdonképpen e címszó alatt az író gyermeklapokat említ csupán, s ma igen kedvelt, vagy hosszabb idő óta munkálkodó ifjúsági lapokról nem tud. Nem említi a 30 éves Zászlónkat, a hosszabb időn át sikerrel működött Erőt, a most is létező Ifjú Éveket, s a tízezres példányszámban megjelenő Magyar Cserkészt. Ezekről mégis tudomást kellett volna vennie annak, aki a magyar ifjúsági lapokról ír. „Értesítő (könyvecske és évi)“ : e különös címen ezt olvassuk Péch Aladár tollából : „A községi és autonóm felekezeti középiskoláknál a tanulók külön lapon kiállított félévi értesítőket és évvégi bizonyítványokat kapnak“ ; nem tudom, honnan vette ezt a kartárs, mert hiszen úgyszólván minden autonóm felekezeti iskolában bevezették már az indexet az állam mintájára, csak sokkal olcsóbban állították elő, mint az Egyetemi Nyomda. Ezért nem lehet a polgári iskolákkal egy helyre tenni iskoláinkat, mint itt a cikkben történik.

Még csak annyit, hogy az egyes címszók fogalmazásában összhangnak kellene lennie. Pl. ilyent olvasunk : „X. Y. kiváló és sokoldalú történetíró volt.“ Minek e jelzők, hiszen, ha nem kiváló, akkor nem is kaphat ilyen munkában helyet. — Viszont tévedésből sem szabad elmaradnia az illető pedagógus születési évszámának, ha egyébként ez mindenkinél ott van, mint Bittenbinder Miklós esetében. ^

Mindezek a megjegyzések első pillanatra tódultak toliam alá. Mivel ilyen nagyszabású és hosszú életre számító munkának minden tekintetben kifogástalannak kell lennie, azt hiszem, a következő kötetek számára tettünk jó szolgálatot, mikor e hiányokra rámutattunk.

Budapest. Böhm Dezső.

Dr. Ravasz László : Az eleveelrendel és. Négy prédikáció. (Kálvin Könyvtár 1. szám.) Budapest, 1932. 34 1. Ára 60 fillér.

Áluraközy Gyula és Máthé Elek szerkesztésében, a magyar reformátusság igényeit kielégíteni kívánó, gazdag programmá füzetes vállalkozás indult meg. A Kálvin Könyvtárra kitüntetés, ránk nagy áldás, hogy éppen Ravasz László gondolataival. Mert benne egyre inkább megérezzük az „örök utitársat“, a nagy léleknevelőt, aki nemcsak tud mélységeket, lát szépségeket, de hisz is örökkévaló csodákat. Az eleveelrendelésről elmondott négy beszédében (Ján. 15 : 16., Róm. 9 : 15—23., Eféz. 1 : 4—6. és 2 : 8—10., Eféz. 3 : 8— 12 alapján) égető kérdésekre ad feleletet. A hitet, Isten szuverenitását, igazságát és kegyelmét, az eleveelrendelés erkölcsi hatását, az emberi alázatot, a Krisztusban megjelent váltságot, az elvettetés kegyetlennek látszó tételét megvilágító mély keresztyén gondolatok