Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 337 tantervét is szakemberek: nőneveléssel foglalkozó pedagógusok fogják készíteni. Reméljük pl., hogy a leány gimnáziumi latinnyelvi oktatás irodalmi anyaga nem fogja szükségessé tenni szemléltető római hadieszközök beszerzését. Várjuk pl. a reform olyan intézkedését is, hogy az érettségi vizsgálati szabályzat a leányokra vonatkozásban a valósághoz módosul, hogy pl. négy évi latinnyelvi tanulást nem fog a fiúk nyolcéves latinnyelvi stúdiumával a kívánalmakat illetőleg egyenértékűnek tartani. Várjuk, jó reménységgel várjuk középiskolai oktatásunk újabb reformját. p. /. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM. Magyar pedagógiai lexikon. I. rész : Abádi—Juventus. A Magyar Pedagógiai Társaság megbízásából Fináczy Ernő és Komis Gyula közreműködésével szerkesztette : Kemény Ferenc. Révai irodalmi intézet kiadása, 1932. (Lexikon-alak, 1024 hasáb.) Már 1903-ban, tehát közel harminc esztendő előtt kifejezte Fináczy Ernő a Magyar Pedagógia Társaság nagygyűlésén egy ilyenfajta mű kiadásának kívánságát. Igen dicsérendő, hogy mostani el- esettségünkben vált a régi terv valóra. Az utóbbi években annyi lexikális mű keletkezett, hogy szinte kívánkozott már ezek sorába a most kikerült Magyar Pedagógiai Lexikon. A kiadást Klebelsberg miniszter támogatása tette lehetővé, ki, mint alkotó miniszter ezzel is értékes munkát végzett. A munkatársak száma körülbelül 170, közülük már kilenc a mű első kötetének megjelenését sem érte meg. Remélhetőleg gyorsabb ütemben jönnek a többi kötetek, számításom szerint még kettő, mert valószínűleg a munkatársak elhalálozása és a kiadás húzódása okozta azt, hogy bizonyos szempontból már túlhaladott adatok is vannak a műben. A munka nagy jelentőségére való tekintettel tesszük meg megjegyzéseinket, mert reméljük, hogy a továbbiaknak teszünk vele jó szolgálatot. Maga a szerkesztő is érezte műve egy nagy nehézségét: azt t. i., hogy élő személyeket belevonjon-e anyagába. Igen helyes, hogy belevette őket, mert hiszen éppen rájuk vonatkozólag nem talál a kutató seholsem megbízható adatokat; hogy a végrehajtás módja milyen, arról majd lesz még szavunk. Épígy a szerkesztő maga is hangsúlyozta már a bevezetésben, hogy nem ad teljes repertóriumot, mert csak néhány pedagógiai folyóiratot dolgoz fel. Ezt már hiánynak kell minősítenünk, mert ha már ilyen nagyszabású munka kiadására vállalkozunk manapság, akkor lehető teljességre kell törekednünk, s nem szabad tudatosan hézagokat hagynunk. Sehol sincs az megírva, hogy a nagyon elfoglalt szerkesztőnek magának kell a repertóriumot is készítenie; van még munkálkodni akaró és tudó
