Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Hazai és külföldi irodalom
338 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE magyar pedagógus, ki ezt helyette elvégezte volna, s így a munka teljességét biztosította volna. A munka tartalmilag felöleli a pedagógia és didaktika körébe vágó összes kérdéseket, az egyes iskolai tantárgyak tanítását, továbbá egyes országok iskolaügyének összefoglalását. Utóbbiban kissé nagyobb arányosság nem ártana. Mert ha Franciaország iskolaügyének körülbelül 5 hasáb jut, Finn-, Észtországnak 6—6, Ausztriának 7 y2, akkor Csehszlovákiának sok 9%, melyet az OKTK közlöny 1931. évfolyamából vettek ki. Nem is tartom szerencsés gondolatnak, hogy az elszakított magyar Felvidék közoktatásügye e címszóban található fel. Az egyes írók szerint is változó a cikkek bosszúsága, pl. Kenyeres Elemér értékes cikkei aránytalanul hosszúak más hasonlóan értékes írók alkotásával szemben. A szerkesztő kiegyenlítő kezének erősebben kellene itt érvényesülnie. — Ha helyeseljük a szerkesztő eljárását, mely szerint élő írókat felvesz müvébe, viszont a kiválasztás ellen lehetnek kifogásaink. Kényes kérdés, de szólanunk teli róla. Nem akarunk nagyobb számú, kimaradt írót említeni, de ha kimaradnak belőle olyanok, mint Erődi Kálmán, a budapesti községi tanárság egyik vezéralakja, Borsos Károly, a Protestáns Tanügyi Szemle volt szerkesztője, a református tanárság egyik vezére, Bessenyei Lajos, a reformátusok tanáregyesületének elnöke, kit két éve a Pedagógiai Társaság is tagjai sorába választott pedagógiai érdemeiért, — hogy kerülhet bele egy irodalomtörténetíró (kiről még a cikkíró sem tud egy pedagógiai érdemet sem felhozni, s így kizárólag irodalomtörténetírását részletezi), oly terjedelemben, mely felülmúlja a Bőhm Károlyra eső részt. Nem tartom odavalónak a klasszikus írók részletezését Catullustól végig, akár van különösebb pedagógiai jelentőségük, akár nincs. Ily elv szerint minden, iskolában tárgyalt írót fel kellett volna venni. Mert az ellen semmi kifogásunk, ha Goethe helyet talál itt, mert úgy tárgyalja az író, hogy müveinek pedagógiai értékét emeli ki, de mit keres Anonymus két hasábos taglalása a Magyar Pedagógiai Lexikonban? Egy betű pedagógia sincs a róla szóló cikkben. Ezeket jegyezzük meg általánosságban, mint amit egyszeri áttekintésre állapítottunk meg. Már határozottan hibáknak kell az alábbiakat minősítenünk — megjegyezzük, hogy mi elsősorban evangélikus, azután protestáns szempontból néztük s bíráljuk természetesen a munkát. Ág. ev.-nek írja a Lexikon legtöbbször vallásunkat. A Protestáns Tanügyi Szemle létezését negligálja, ami nekünk igen fáj, mert egész lelkünket tesszük e lapra, és sokfelé hallottuk értékének elismerését. De még inkább fáj, hogy „Evangélikus Tanügy“ címen a Lexikon egy félhasábon egész középiskolaügyünket elintézi. Nem is szerencsés ilyen címszó alá helyezni ezt. Szelényi Ödön neve áll a cikkecske alatt; kétségtelen, hogy ő gondos ökonómiával azért fogta mondanivalóját oly rövidre, mert azt hitte, hogy a többi cikkírók is hasonlóan cselekszenek. Ő már évek előtt írhatta ezt, hiszen egy éve elköltözött az élők közül, s azóta evangé
