Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 10. szám - Illyés Endre: A diákszerelem vallásos és erkölcsi elemei

322

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

kegyességi formákból a személyes vallásos életre átmenet csaknem minden esetben bekövetkezik a szerelem lelki-testi jogainak jelenben- jövőben biztosítása mellett, szintén nehéz belső harcok, gátlások legyőzése útján. A szekszualis és vallásos élet mély kapcsolatai itt is érvényesülnek, hiszen mindkettő az élet kiteljesedését munkálja. De míg a vallás a lelki elrendeződés ideális formáiban, a szekszualis a megnyert belső megoldódás után az érzékiség síkjába lép.

A diákszerelem vallásos elemei között vannak derültebb, egyszerűbb vonatkozásnak is : „Minden bűnt, minden gondolatot le akarok győzni : Benned akarok élni, Uram. De Gretchent továbbra is szeretni akarom. Ez a szerelem Istentől és Istenből van. A szerelem, melyet Gretchen iránt érzek, nem e világból való“27 — mondja Bühler egyik naplóírója. „Az I.-hoz kapcsolódó szerelem érzése földöntúli erővel járta át lelkemet“ (Sz. L. közlése). Bühler szerint ahol nem hálás boldogságélmény, vagy melancholikus vágyként kapcsolódik a szekszualis elem a vallásoshoz, ott csak vallásos gondolatokat vagy szétfolyó érzelmességet találunk.

Feltör a hála a Teremtő iránt, aki a szépség elénk táruló remekművét létrehozta. Erre kifejezőbb négy sor talán nincs is a világ- irodalomban, mint a mi népdalunk, diákságunk legkedvesebb nótája :

Csak egy kis lány van a világon,

Az is az én drága galambom.

A jó Isten de nagyon szeretett,

Hogy énnékem adott tégedet.

Megszólal a hála a Gondviselő iránt is : „Ha emlékezetembe visszaidézem a mostani hetek elmúlt napjait, megérlelődik lelkemben az a tudat, hogy valóban Isten kezében vagyok, valósággal kéznél- fogva vezet.“ (K. I. — M. M.-hez intézett szerelmes leveléből.) — Veress Laci (Móricz : Isten háta mögött c. regényének hőse) úgy érzi, hogy Isten mentette meg az elbukástól.

Az eszménykép vallásos élete (tudva, hogy a női lélek vallásosabb) hatással lesz a diákra is, sőt ki is ragadhatja a kétely, istenhit elvesztésének keserűségéből is, mint az égjük Fráter nóta (A templomba vasárnap se mentem) második strófája találóan mondja :

De mióta megláttalak rózsám ;

S amióta jobb szívvel vagy hozzáun ;

Látlak csattos imakönyvvel a templomba járni :

Megtanultam a jó Istent leborulva teérted imádni.

Az ideállal templomba menni, vele egj’ért forrón imádkozni, egy Istenben lélekben egyesülni, majd az ő boldogságáért, gyógyulásáért, munkáinak sikeréért imádkozni : a vallásos ihletés, tisztulás egyik legnemesebb forrása !

27 Bühler i. m. 72.