Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Illyés Endre: A diákszerelem vallásos és erkölcsi elemei
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 321 „gyakran függ össze fokozott szekszualitással. Az illető maga sokszor keveset tud erről; de miközben ezt a homályos ösztönéletet vallásos színekkel festi ki, tudatosan, vagy a tudat alatt jogot formál ahhoz, hogy ennek az ösztönnek éljen. Különösen a fiatalok között nagyon sok a kimondottan szekszuálmisztikus... Az ilyeneknél nemcsak lelki természetű az egyedüllét érzete, hanem már a szekszuális vágy gyötrelmeiből is következik, amely telhetetlen, ennélfogva kiolthatatlan. Lelkűk éjjelében az Istenség nem tárja fel magát a maga méltóságában és tisztaságában, ami az immanens irányú misztikusoknak... napsugarasan felragyog“.23 A bűnös gondolat, a bűn vágya, az ellene való küzdelem igenlése, de az akarat tehetetlenségének fájdalmas tapasztalása is forrása lesz a vallásos életnek. Íme egy darab ebből a lelkületből: ,,De mit használ a hit a javíthatatlan bűnösnek ? — és Imrus bűnös volt, titkos ocsmány bűneivel. Az éj vádolta őt, a kis Jézus képe vádolta a falon, ki gyakran látta őt a derengő sötétben saját mesztelenségeiben gyönyörködni, oly gondolatokkal, melyeket bevallani is halálos szégyen volna. A legnagyobb bűnöst is kész bocsánattal várja az Isten gyóntató-székében; egyedül Imrus az, ki soha nem vallhatja meg bűnét, oly képtelen, oly aljas ! A tiszta és szemérmes fiúcska arca égett a sötétben, amint bűneire gondolt, ő már úgyis örökre kárhozott ennyi szentségtörő gyónással a vállán... ő evvel a titokkal fog meghalni.“24 Viszont meg van az Isten segítsége utáni erős vágy is : ,,Egy fiú... 14 éves korában így ír naplójában : „Nekem szükségem van Istenre, oly szükségem, mint a mindennapi kenyérre. Leírhatatlanul vágyom megismerni őt s megtalálni Hozzá az útat.“25 E vágy hevességét nemcsak az örök sors keresése indokolja, hanem a pubertással járó lelki-testi izgalmak végső magyarázata, elnyugtatása utáni esengés. A lélek egészének átrendeződése, új erők felszínre kerülése az ifjú embert rákényszerítik a vallásos állásfoglalás revíziójára s végső vallásos szemléletben lelki társnak, jövendő élettársnak, a nemi élet megnyugtató feloldódásainak is pozitív megoldásban benne kell foglaltatnia. Ez azonban csak keserves küzdelmek eredményeként lehetséges. Az énfejlődés drámai formájú fejezeteként a pubertás után a megtérés nem ritka jelenség, amint erről Starbuch kutatásai kétségtelenül meggyőznek. „A megtérés és pubertás időbelileg inkább kiegészítik egymást, mint összeesnek ; de nem kevésbbé, kölcsönösen, feltételezik egymást.“26 A megtérések legnagyobb száma éppen a pubertás fellépése előtti és (méginkább) utáni időre esnek az ő megállapításai szerint. . . Ha kivételes jelenségnek tűnik is fel a megtérés drámai formája, ha a mi diákjaink közül kevesen is mennek át gyors, felfokozódó tusakodás útján, a vallásos élet újulása, a hagyományos 23 Spranger i. m. 335. 1. 21 Babits i. ni. 315. 1. 25 Bühler i. m. 208. 1. 26 Starbuch : Religionspsychologie. 48. 1.
