Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Szigethy Lajos: Elnöki megnyitó beszéd
Elnöki megnyitó beszéd. (Az Evang. Tanáregyesület 1932 november 17-i jubileumi közgyűlésén.) Mikor egyesületünk fennállásának huszonötödik évfordulóján közgyűlésünket ezennel megnyitom, úgy érzem, mintha Mózes volnék és áhitatos félelemmel közeledném a csipkebokorhoz, melynek lángjai közül isteni szózat hangzik felém. Lángok közül hangzik felénk ez utóbbi évtizedek története is, de nem nyájas csipkebokor szelíden lengő lángjaiból, hanem egy égő erdő, egy borzalmas világégés füstöt okádó, robogva eget ostromló pokoli tüzéből. Schillernek a Harangról szóló énekében a kárvallott gazda elpusztult otthona romjain : „Övéit megszámlálva, látja, Megvan, meg, mind a drága fö.‘l A mi édesanyánk, egyesületünk, ezt nem mondhatja el. Menynyien hiányoznak azok közül az áldott emlékű jó barátok közül, akik velünk együtt e kis egyesületet megalkották és ott álltak bölcsője körül! De hát ez a természet rendje, ellene nem zúgolódhatunk. A drága fők csak előre mentek, míg majd beteljesedik rajtunk is a legnagyobb magyar tanárnak, Arany Jánosnak szava, hogy a lenyugvó őszi nap : „Megpihen legszélén az égi halárnak S int az öregeknek : benneteket várlak ! Megrezdiil a feje sok öregnek erre : Egymás után mégis mennek a nyughelyre.“ Sírva számlálgatjuk azonban a legdrágább főket, az elvesztett evangélikus iskolavárosokat, nemzeti művelődésünk bástyáit és édes díszeit. Eperjest, Thököly, Kossuth, Dessewffy Arisztid, Yandrák, Hazslinszky kollégiumát. Erre az áldott iskolára, mint egyesület, külön azért is hálával gondolunk, mert tanárai, élükön PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ___- ■ .......- r* I T’Sv 301
