Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Nánay Béla: A magyar helyesírás tanítása
280 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE mazástanításról az érettségi és képesítői dolgozatok mondanak szomorú titkokat. (A legújabb fogalmazástanítás eredményei még nem láthatók.) A helyesírási hibák pedig •— mint a legenda „hű barátja“ — elkísérik az embert — az egyetemen át — a sírig. Már elcsépelt a panasz, hogy a helyesírástanításra fordított idő, erő sok ; az eredmény kevés. S minden iskolafaj az alatta állót hibáztatja, s a felsőbbre hárítja át a munkát. Minthogy a baj vitathatatlanul megvan, tanulmányozni kell hogyan kapunk jobb eredményt. Ehhez próbál adatokat, szempontokat nyújtani e pár sor. Először keressünk elvi álláspontot. A beszéd és az írás két ellentét, noha a betűkép a hangkép ábrázolása. De az eszközök elégtelensége (kevés és nem megfelelő betűállomány) miatt már kezdetben sem fedik egymást. Az idő növeli az eltérést, mert a beszéd változó, az írás rögzítő, megmerevítő. Végül megszünhetik a kapcsolat a holt beszédet őrző írás és az élő beszéd között. (Pl. számos angol szónál.) Az írás absztraktummá lesz, a konkrétet a beszéd jelenti. Szembe kerül az ős logika (mely a szóelemzés hivatalosítása előtt kiejtést írt : „attya, állyon“) a történeti logikával, (mely egy későbbi logikát konzervál) a logika a logikátlansággal. (Miért írjuk a kiejtés ellenére : „kisebb, utca“, bár ez nem az út-ból származik ; viszont a származás ellenére, a kiejtés szerint : kesztyű, higgyen ; miért vetjük ki a tő /-jét az ereszt-kedik- ből és tartjuk meg az éjtszakánál?) A khaotikus összeütközések megoldása kiegyezés: az írás makacs lassúsággal, de mégis alkalmazkodik a kiejtéshez. Természetes lenne, ha a kettő egybeesnék, mint az eszperantóban. De míg e kettősség fentáll, szükségszerűen megmaradnak a helyesírási hibák is. Bizonyos, hogy tudatalatti képzetek, gyermekkori gátlások, fejlődési zavarok, pillanatnyi ingerek is okozhatják őket, de az igazi ok ez alap ellentétben rejlik. A gyermek (és megfelel ez a fejlődés menetének) az ős logikához tér vissza ; naturálisán, a konkrét beszédet írja. A helyesírási hiba tehát a természetesebb. Nevezhetnők helyesírási nyelvjárásnak is. Ugyanaz a szabályos váltakozás jelentkezik a hibákban, mint amely jellemző a nyelvjárásokra és rokon nyelvekre. Ugyanazok a hibák ismétlődnek bizonyos fokon, korban, helyen. A helyesírási hibákból úgy kell kinevelnünk a gyermeket a közösség írásához, mint a nyelvjárásból a köznyelvre. Csakhogy annak eszköze a szoktatás, ezé még a tudatosítás is. Erről az eszközről szűkén rendelkeznek az utasítások. A tanterv a nyelvtant a helyesírás szolgálatába állítja ; felveszi, hogy a nyelvtani jelenségekkel együtt megtanítjuk a helyesírást is. Ez helyes gondolat ; elméletileg igaz is. De a valóságban a tanulók nem tanulják meg a helyesírást. Jobb tehát így felállítani a tételt :
