Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Nánay Béla: A magyar helyesírás tanítása
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 281 az egész helyesírást egyszerre megtanítani nem lehet, meg kell csinálni tehát a fokozatait osztályonként pontos célkitűzéssel. Az elemi iskola megtanítja a -ban, -ben rag használatát, a múlt idő „tt“ jelét, a tárgyragot, a közép- és felsőfok képzőjét, a -val, -vei rag pótlónyujtását, a gyermek szókincsében gyakrabban előforduló szavak hosszú magán- és mássalhangzóit. A felszólító mód / jelének alakulása a középiskola munkája lesz, cserében azért, hogy a maga részét gondosan és alaposan elvégzi az elemi. A középiskola 1—3. osztálya teljessé teszi a mássalhangzók írását, a 4. osztály az idegen szavakét, az 5—6. kiküszöböli az ingadozásokat a hosszú és rövid magánhangzók írásából, az összetett szavak egybeírásából, úgy hogy a 7—8. osztályban kifogástalan a helyesírás. Mivel a tanítás az ismert szókincsen épül fel, leltárt kell felvenni a gyermek szókincséről az egyes fokozatokon ; a rendszeresen megjelenő hibákról, amint azok egy-egy fejlődési korra, vidékre (a tájnyelv hatása alatt), iskolára (társadalmi nyelv hatása) jellemzőek. Minden osztályról készül külön leltár, azt a tanító átadja az osztály- lyal együtt, hogy az utóda is tudatosan folytathassa munkáját. Próbáltam ilyen gyűjtést végezni azokról a hibákról, amelyek egy vegyes összetételű leánygimnázium 1—3. osztályában bőségben, a 4-ben csökkenéssel megismétlődtek ; nyolc év alatt mindig előrelátható pontossággal. (Természetesen nem állítom a gyűjtés teljességét.) Hibák a magánhangzók írásában : -ít képzős ige rövid i-vel, -ul, ül- képzős hosszú magánhangzóval. Becsúsztatott ,,/“ a hiatus elkerülésére : „elejibe, híjába, fiju, hijánzik, sijessen, bocsájt“ É-i váltakozás : „zsebibe, kézit.“ Ly helyett j : „ijen, ojan, mijen, hej, kifojik.“ Viszont j helyett ly : szály, fúly, baly. Hosszú mássalhangzók helyett rövid : közép- és felsőfoknál (nehéz pontja a helyesírásnak) ; különösen gyakori „kevésbé, töbé“, a múlt időnél (ez is nehéz) ; továbbá a következő szavakban : ál(l), ál(l)at, szál(l), hal(l), kel(l), mel(l)et(t), fris(s), ros(s)z, új(j), csep(p), ked(d), had(d), ket(t)ő, van(n)ak, er(r)e, ek(k)or, en(n)yi, ed(d)ig, eh(h)ez, — s változataik —, it(t)hon, bos(s)zant, öc(c)se, kön(n)y, kön(n)yü. Rövid mássalhangzó megnyújtása : „eggyes, egyébb, lessz, kis- sebb, erőssebb, esső, közzül, közzé (a tényleges közzé zavaró hatása alatt), utánnam, minnél, nálla, tőllem, szóllít, állnok (a helyesen megtanult : áll hatása alatt), órákkor (ekkor analógiájára). Ezek egykor az írók által valóban használt alakok voltak. Ma helyesírási hibák-: visszaiitések a múltra. Kiejtés írása : „c“ : jáccik, eccer, adc, hagyc, látc, láccik, ha- lacik, teccik ; „cs“ : báncs, tarcs, nacsága, „gy“ : mingyárt, aggyon, mongya, gyöjj ; kemény hang lágyulása : lögdös, kabdos, lágy hang megkeményedése: ászt, bisztat, röktön, fokta, harakszik ; „mb“ hangcsoport: azomban, elleniben, külömben, „ss“ csoport: kösség,
