Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Törös László: Arany tanár úr
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 267 ként, magasabb művelődési eszmények hangoztatásával egy csapásra szét akarta tépni a magyar protestáns iskolázást, amely az egy-két tanitós középiskolákon nyugodott, s amely vissza is fog térni a nemzet életében, valahányszor erős viharok rázzák, amikor csak a saját őserőire támaszkodhatik. .. Ám a nagykőrösi iskola merész vezetői megpróbálták a lehetetlent is : szembeszállva a passiv resis- tentia országos hangulatával, az anyagi erőket a végsőkig feszítve, felállították nyolc osztályú gimnáziumát, s 12 tanárt hívtak. Képtelen feladatnak látszott, de a hagyományos kálvinista áldozatkészség megtalálta hozzá az utat. Az erdőközbirtokosság 1000 hold föld jövedelmét ajánlotta fel, az egyházkerület két tanár fizetését vállalta, így kerül ide elsőnek Mentovich Ferenc, aki bizonyára magva lett itt a ,,nagytanárikar“-nak, nem hisszük, hogy az ő széles látóköre, isme- rettsége és a nehéz viszonyok közt is soha el nem fogyó bizakodása, eleven szelleme nélkül összekerült volna itt annyi nagy ember, hogy amikor az Akadémia megalakult, egyszerre négy tanárt ékesített tag- választásával. Másutt is volt gimnázium, hiszen Debrecen s a többi hamarosan követte Nagvkőrös példáját, de egyik sem tudott ilyen tanári kart összetoborozni. Az is bizonyos, hogy mikor Mentovich is elhúzódott innen imádott erdélyi hazájába, megbomlik az aranykapocs a tanárok között. Nincs aki ügyes diplomáciával szembe szálljon a mindinkább felülkerekedő presbitériumi hangulattal : ,,Nem kellenek az iskolához híres emberek. Csupa körösi fiúkkal kell megrakni az intézet tanszékeit, az idegenek úgy sem állandók...“ Ez a felfogás vezetett aztán a nagykőrösi iskola mélypontjához. Ma már maguk a körösiek is elismerik, hogy mégis csak a „gyütt- mentek“ jelentették a kultúrát Nagykőrösön ! Mentovich után nevezetesebb új tanár ifj. Szász Károly, akinek pályázati kérvényét ma is meghatottan olvashatjuk a gimnázium könyvtárában : Mind-egy neki, akármilyen tanszékre választják is. ,,A rimaszombati segéd-pap“ egyetemes tudására hamarosan nagy szükség is lett, mert a matematikai tanszékre nem akart pályázó akadni, s ekkor ő felajánlotta, hogy átlép erre a tanszékre azzal a javaslattal, hogy ,,a magyar litteratura tanszékére pedig honunk egy:k nevezetes költőjét, Arany János urat, mint ki a nevelésben szintén jártas, s hajlamokkal bír“ — hívják meg. Az egyháztanács örömmel fogadta az ajánlatot, de Arany János az első kérésre „anyagi körülményei, különösen a messzeség miatt a költözködéssel járó költség tekintetéből“ nem fogadta el a meghívást, mikép az Aranyszobában őrzött művészi szerkesztésű leveléből olvashatjuk. Ekkor 120 ezüst forint költözködési költséget szavaztak meg neki, fizetésének csaknem negyedét. A lelkesedés annyira ment, hogy a hagyomány szerint egyesek azt hangoztatták szójátékosan : Ha kell, arany szekeret csináltatnak Aranynak, csak jöjjön. Híva-hívta a pályatársak felé dobbanó szíve is, és ennyi szívességnek nem állhatott ellene a különben is nehéz helyzetben, családjától elszakítva, Geszten tanítgató Arany, s 1851 október 21-i levelében írja, „hogy a Magyar í*
