Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Törös László: Arany tanár úr
268 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Irodalom tanári székének elfoglalására magamat elhatároztam, fenntartván mindazonáltal az e székhez kapcsolódó melléktudomány iránt beleszólásomat...“ így lett Arany nagykőrösi tanár s töltött itt a legnehezebb időkben kilenc esztendőt. Tagadhatatlan, hogy maga nem valami nagyon lelkesedett a városért, de az újabb kutatók egy kis kétkedéssel fogadják Arany elégedetlenkedő kijelentéseit, sőt a bennszülött körösiek, élükön Patonay Dezső ref. lelkésszel, az Arany-Társaság alelnökével, nyiltan hirdetik, hogy Aranynak egyáltalán nem lehetett oka panaszra Kőrösön. Körükbe fogadták a város legelőkelőbb családai : a Beretvások, akiknek úri házában jó ideig lakott, az Inárcsi Farkasok, akiknek 100 esztendős gulyásáról mintázta le a Vén gulyás Marci bácsiját, akinek teljes alakja ékesíti ma is Arany körösi szobrát, parádés temetése pedig frízként vonul körül a talapzat peremén, a Tanárkyak szívesen látott vendégeként szállta meg lelkét a tetétleni halmon a múlt dicsőségének hangulata. . . Igazában Arany nem szeretett sehol másutt élni, csak Szalontán. Ez a kulcsa körösi csendes panaszainak, amelynek jelentőségét erősen leszállítja az a tény, hogy nem hagyja itt se Kecskemétért, se a kétszeres fizetésű pesti tanárságért, a debreceni meghívást se engedi megvalósulni, sőt még kedves Szalontájára sgm megy el algimnáziumi igazgatónak ! Pestről is éppúgy visszavágyódott szülőföldjére, mint Kőrösről. Pedig ott már nem kellett a dolgozatok ,,lélekkötő eorec- turája“-val tépelődnie, hír, dicsőség, soha nem álmodott anyagi jólét övezték, s kizárólag hivatásának élhetett. Igaz, hogy Kőrösön súlyosbította jellegzetesen falusi masztalgiáját éppen egy Szalonta környéki fürdőzés eredményekép megöröködött kínos fejfájása, mely később hypochondriává súlyosbodott. Pesten pedig rászakadt rajongásig szeretett leánya elvesztése fölötti nagy fájdalma. Mindezek gyászfátyolba vonják a mosolygó napot is a szemlélő előtt. Vagy ki meri az ellenkezőt állítani? Más, tárgyi bizonyítékunk is van arra, hogy Arany szeretettel végezte tanári hivatalát, ha érezte is terhét, de hát melyik tanár nem érzi, aki komolyan dolgozik?... Meghatottan szemléljük a nagykőrösi gimnázium Arany-szobájában azokat a dolgozatokat, amelyeket mindjárt a Mester halála után meginduló Arany-kultusz i'olya- mányakép hálás tanítványmi adtak össze, akik addig féltve őrizgették a nagy tanár kézjegyeivel tarkított dolgozataikat, hozzájuk került apró papírszeleteit. így nem javít csak olyan tanár, aki nemes passzióval mélyed a dolgozatokba, mert rajtuk keresztül a tanulók fejlődő lelkét látja, amelyért semmi fáradság sem drága néki ! Mennyi széljegyzet, mennyi önként vállalt munka ! Szívesen átnézte igyekvőbb tanítványai költői kísérleteit is, s nem fukarkodott a dicséretekkel sem. Pedagógiai érzékének számos csalhatatlan jelét olvasom ki a tényekből. Pedig hát a tanár is születik, nem pedig lesz, s csaknem minden a pedagógiai érzéken fordúl meg. Egész újszerű, mai jellegű vonásokkal találkozunk módszerében, amint azt Benkó Imrének,
