Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 7-8. szám - Hazai és külföldi irodalom

250

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

rozzék. A prot. lelkipásztornak enthusiasta prófétának kell lennie..

(222. 1.)

Kiemeltük ezeket a sorokat, mert bennük híven tükröződik szerző gondolkodásmódja : az isteni elhivatást kötelességnek felfogó komolyság. Ez a kötet, melynek folytatását valóban óhajtva várjuk, nemcsak érdekes adatok vonzó gyűjteménye, nemcsak rendszeres, tudós munka, hanem egy mélyhitű lélek vallomása és egy lelkiismeretes tanár számadása is. Varga Zsigmond nyiltan előterjeszti: ezt tanítom, így gondolkozom. Könyve a mostoha viszonyok miatt tetemes áldozatokat jelent neki, de gazdag nyereséget irodalmunknak, fontos segítséget az egyetemi hallgatóságnak. Ami pedig a mi különleges középiskolai szempontunkat illeti: íme egy könyv, amiből tanulni és épülni egyaránt lehet, hasznos, sőt felekezeti tanároknak szinte-szinte kötelesség. Soós Béla.

Zsigmond Ferenc : A magyar nemzeti irodalom története.

(I. kötet Vörösmarty felléptéig a középiskolák VII. osztálya számára. A debreceni városi nyomda kiadása, 1932.)

Az újabb irodalom bekapcsolásával megduzzadt óriási irodalmi anyag tervszerű megrostálása már régóta foglalkoztatja a tanári közvéleményt. Egyre hangosabb lett azoknak a szava, akik Beöthy Zsolt elterjedt tankönyvét túlságosan bő ismeretanyaga és nehezen tanulható stílusa miatt alkalmatlannak találták a középiskolai tanításra. Felmerült hát az a kérdés, hogyan lehetne ezt az egyébként kiváló tankönyvet megmenteni a jövő nemzedék számára, mi módon lehetne nagyszerű nevelő szellemét tovább éltetni és gyümölcsöztetni olyan új könyvben, mely a haladottabb pedagógiai követelményekhez jobban simul. A szokatlanul nehéz és cseppet sem hálás feladat nagyon is megpróbálja a tankönyvíró erejét. Csak az vállalkozhatik rá a siker reményében, akit Beöthy szelleme át- meg áthatott, s akinek tudása, ízlése, biztos szeme, didaktikai gyakorlata elég garancia arra, hogy a kiválogatás kényes munkáját eredményesen el tudja végezni. Mindenképpen szerencse a protestáns tanügyre, hogy erre a nagyfontosságú munkára éppen Zsigmond Ferenc vállalkozott, akit a tudományos eredményekben gazdag múlt s a tanításban eltöltött sok-sok év bölcs mérsékletre intő tapasztalata egyaránt elhívott erre a szerepre.

Nagy elődje könyvének megrostálásához nem az idegen rideg és közömbös tárgyilagosságával, hanem a tanítvány meleg és hálás szeretetével fogott. Mindenekelőtt olyan magasabb irodalomelméleti nézőpontot keresett, mely megokolja és tervszerűvé teszi a kényszerült redukciót. Ezt a nézőpontot Horváth János irodalomelméleti felfogásában találta meg. Ami ennek a felfogásnak és az „irodalom“ új meghatározásának (az irodalom az a szellemi viszony, amelyet írók és olvasók között írásművek létesítenek) nem felelt meg, kirekesztette Beöthy könyvéből. így maradt ki irodalomtörténetéből a pogánykor, mert e korból semmiféle írott emlék nem maradt ránk. Irodalmunk története — szerinte — csak a keresztyénség felvételével kezdődik,