Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Hazai és külföldi irodalom
248 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE meg : nem értékelő, hanem pszihológiailag rekonstruáló tudomány akar lenni. Főtétele, hogy a vallás az emberi életnek legértékesebb tartalma és hogy ennek a vallásnak a története nem tévelygések sorozata, hanem szakadatlan isteni kijelentés egységes, tervszerű munkája. Ilyen szigorúan tárgyilagos felfogás mellett biztosítva van a vallásos jelenségeknek az egyedül elfogadható feldolgozási módja : a tisztán adottságukban való vizsgálat, de egyúttal a megértés feltétele : az antropologiko-etnografikus alapbeállítás is. Higgadt, egészen leegyszerűsített meghatározásai bizalmat keltenek szerző iránt: nem apologétáskodik, csak tényeket állapít meg, s ez különösen jótékonyan ható eljárásmód a kultúra és a vallás viszonyának a megállapításánál. A vallás több általános kultúrtevékenységnél : ez hozta létre a művelődést, az egyes tudományokat is. Tagadhatatlanul volt néha gátló szerepe az emberi művelődés folyamatában, de azért nem indokolt a kultúra (különösen a szociáldemokrata történelmi materializmus és a filozófiai materializmus) vallásellenessége. A helyes viszony a vallás és a kultúra közt csakis az együttműködés lehet, mert a kultúra átfogó, örökérvényű célt egyedül a vallástól nyerhet. A keresztyénség ingadozásának, apályának mai keserű korában szinte prófétaszerű hittel meri hirdetni szerző : „Mindaddig, míg a reformáció keresztyénsége le nem tér arról az útról, melyen a világnak Jézusi értelemben kívánt újjászületését olyan hatalmas mértékben munkálta, nincs oka attól tartania, hogy kultúrairányító szerepét elveszti.“ (79. 1.) De ha a vallás cél, a kultúra eszköz, akkor rendkívül fontossá válik a keresztyénségnek végső kijelentésül való elfogadása. Vallástörténésnél szinte szokatlan bátorsággal, csorbítatlanul mély evangéliumi hittel áll meg szerző a Biblia kijelentésének igazságai mellett. Könyvének egyik legfőbb értékét éppen a szakismeretek, széleskörű vizsgálódások mellett is feltörő „boldog örvendezés“-ben látjuk, amivel a heidelbergi kátéra emlékeztető hitvallásszerü szavakon át a Krisztusban megjelent váltságot átöleli. A komoly, hangyaszorgalmú munka eredményeiről szerényhangú, éppen ezért rokonszenves beszámolót kapunk az ural-altáji népek vallásáról, főleg a szumír kérdésről írott lapokon. Egy, a Magyar Tud. Akadémia által megkoszorúzott mű egész adathalmazát pár oldalra összesűrítve látjuk ; itt nyilatkozik szerzőnek az önálló tudományos készsége, eredetisége a legszembetűnőbben. Újszerű rész — külföldi vallástörténeti munkákban monografikus irányban kiváló fejezet —a vallásos élet jelenségvilágának részletes vizsgálata. Itt találkozunk a feldolgozott külföldi irodalom rengeteg anyagának világosan áttekintett, alaposan megrostált, szorosan megszerkesztett ismertetésével. Az isteneszme fejlődésnél az erőképzet és a lélekhit az alapvető tényezők : a kettőnek találkozásából áll elő a fetisizmus. Ha az erő az állatvilágból ölt formát, a totemizmus néven ismert vallásforma jelentkezik. Mindenütt szembetűnő a világos vonalvezetés : a totemállat mint hozzáférhetetlen (madár,
