Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Horváth Károly: A természettudományos megfigyelésre és gondolkodásra való nevelés
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 2° 4 A természettudományos megfigyelésre és gondolkodásra való nevelés. Az észrevevöképesség fontossága. A legtöbb természeti jelenségről szemünkkel szerzünk tudomást. A látottakból következtetünk, így jutunk a megismeréshez. Ismételt megfigyelések útján meggyőződünk arról, hogy mennyiben helyesek megismeréseink. Ha az utóbb végzett megfigyelések ellentmondanak az előbb kiokoskodott törvényszerűségnek, akkor vagy a következtetés alapjául szolgált megismerések voltak helytelenek, vagy a következtetés volt hibás. Ha kezdetben mindjárt helyesen ismertük meg a dolgokat, akkor a levont következtetés eredményének helyessége valószínűbb. Ezekből kitűnik, hogy milyen fontos a szem észrevevőképessége. A megfigyelőképesség fejlesztése, a látottak megítélése és magyarázata, továbbá a helyes következtetésre való nevelés a biológia tanításának feladata. A tudományos megfigyelés. A szem megkülönböztet, szétválasztja a lényegest és az esetlegest. A lényegest összesíti, megismeri a sajátságokat és a törvényszerűséget. Természetes, a futólagos megfigyelésekkel szerzett szemlélet nem tiszta, nem elég értelmes. Sok benne a szubjektív vélemény és tévedés, mert futólagos megfigyelésnél ezeknek kiküszöbölésére nem kerül sor. A tudományos megfigyeléseknél a világos és pontos észrevevés a cél. Tárgyakat, jelenségeket azért figyelünk meg, hogy világos, kétséget nem tűrő és tökéletes szemléletet szerezzünk. A megfigyelőképességre való nevelés. Rávezetéssel, gyakorlással a megfigyelőképességre éppen úgy rá lehet valakit nevelni, mint más képességre. Ennek jó eszköze a rajz. Valamely természeti test rajzolásakor kénytelenek vagyunk elmélyedni a test szemlélésében s ez arra indít, hogy megragadjuk a jellemző vonásokat és elhagyjuk a mellékeset. A rajzból tudjuk meg, hogy a tanuló megismerte-e a lerajzolt testet. A megfigyelés, illetve rajz megköveteli a helyességet, pontosságot, teljességet és tisztaságot. A helyes megfigyelés megköveteli, hogy a rajz alak, szín és arány tekintetében a valóságnak megfeleljen. A megfigyelés tisztasága a megfigyelés tárgyának felfogására vonatkozik. A lényegesnek ki kell domborodnia. A megfigyelőnek legyen meghatározókészsége és megkülönböztetőképessége. A megfigyelés pontossága az alaposságtól és éleslátástól függ, hogy a rajz alapján meglehessen különböztetni a hasonló tárgyakat. A teljesség az egész ismeretkör magában foglalását jelenti, inkább széleskörűséget, mint mélységet jelent ! Beható irányítás nélkül nem tanulja meg a növendék az önálló megfigyelést. A munkát különösen kezdetben kell jól kijelölni. Az irányítás olyan legyen, hogy a tanár egyelőre kikapcsolódhasson
