Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Ambrózy Géza: Zenei műveltségünk és az énektanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 17 Ezen a téren nagyon megelőzött a rádió, amely zenei műveltségünk terjesztése terén már eddig is igen szép eredményeket mutathat fel, de végleg meg kell szűnnie annak a még most is sokszor hallott felfogásnak, hogy a komoly zene nem kell, mert unalmas és nem nyújt élvezetet. Ezen a bajon csak az iskola segíthet, mert nem várható és nem is kívánható a rádiótól rendszeres zenei nevelőmunka. Ennek a célnak az elérésére föltétlenül a taneszközök sorába kell sorozni a beszélőgépet. Intézetünkben közel egy éve használjuk a grammofont az énekórák keretén belül és a művészettörténeti tanfolyamon zenei remekművek bemutatására. A zenemüvek ismertetését úgy gondolom célszerűen keresztülvinni, hogy egy félévre bizonyos számú zeneművet választunk ki, ezek mindegyikét két-háromszor eljátszatjuk, egyet-egyet az óra elején, vagy végén és hozzáfűzzük a szükséges magyarázatokat. Amikor ezzel elkészültünk, némelyik órán bemutatunk egyet a már ismertek közül, de nem mondjuk meg a címét; erre a tanulóknak kell rájönniük. Bemutatás után átismételjük a darabhoz tartozó tudnivalókat. A múlt tanévben a leánygimnázium első osztályában tettem ezirányú kísérleteket. A második eljátszás után az osztály harmadrésze, a harmadik után nagy többsége ráismert a zeneműre és a tanulók mindig boldogan elujságolták nekem, ha már ismertetett zeneművet hallottak a rádióban. A ráismerés pedig már első lépcsőfoka a megkedvelésnek és megismerésnek. Ily módon a kötelező énektanulás négy éve alatt is sok alkotást megismerhet a növendék és magával viheti az életbe az érdeklődés csiráját ; megtanulja, hogy nemcsak az egynapos életű zenei szitakötők köthetik le az ember érdeklődését, hanem inkább az örök érték, az, aminek vonzóereje és lenyűgöző hatása soha el nem múlik. Végül még egy kérdésre kell megfelelnem : mit mutassunk be? A gramofonlemez-ipar — sajnos — nem nyújt bőséges választékot, mert hiszen elsősorban és főképpen magyar zenével kell az ifjú lelket megtölteni, gazdagítani. Újabban a His Masters Voice gyár vett fel nehány magyar zenei remekművet, ezeket habozás nélkül be lehet szerezni, mert technikailag és zeneileg is kifogástalanok. Ezek közül felemlítem a következőket : Liszt: II. magyar rapszódia, Erkel : Hunyady László nyitány, Bánk bán egyveleg és nehány ária, Kacsóh : János vitéz egyveleg, Kodály : Intermezzo a Háry Jánosból és nehány népdal, Hubay : Hegedűszóló a Cremonai hegedűsből és Bartók : Este a székelyeknél. A tanulónak legalább ennyit kell ismernie a magyar zeneművek közül, viszont ezek ismerete öntudatos részesévé teszi zenei műveltségünknek. Nyíregyháza. Ambrózy Géza, leányaim», tanár.
