Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Bőhm Dezső: A készülő leányközépiskolai reformhoz
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 229 ségizőből kettő bukott meg egy évre, öt pedig két hónapra, az eredmény a megítélés teljes komolyságát eléggé igazolja, — s mégis a legjelesebbeknek is teljes új líceumi érettségit kell tenniük egy másik iskolában, ha egyetemre készülnek olyan szakra, melyre a kollégium tanítása is ugyanoly jól előkészíthet (magyar, modern nyelv, stb.). Ám ne képesítsen a kollégium az egyetem egyik szakjára sem, ebbe belenyugszunk, de a különbözeti vizsgálatokat megállapító rendelethez következetesen engedjék meg józan mérlegeléssel a líceumban különbözeti, és nem teljes érettségi letevését. Mert ha a mostani állapot továbbra is megmarad, félő, hogy elveszti az amúgy is mesterségesen elkedvetlenített fenntartó a kedvét attól, hogy dísznek fenntartsa az egyetlen leánykollégiumot. Vagy talán ez a be nem vallott cél ? Ez esetben őszinte nyilatkozat helyesebb lenne, s kedvezőbb eredményre is vezetne, mert a fenntartó egyházat is határozott lépésre kényszerítené. Eddig még talán nem látszik a budapesti leánykollégiumban a bizonytalanság hátrányos hatása, bár a felső osztályok ez évben immár kevesbedett létszáma, és ugyanott a tanulóanyag romlása mintha már ennek intő jele volna. Kétségtelen azonban, hogy idővel megsínyli ezeket a kollégium, melynek fenntartása úgyszólván államsegély nélkül történik. Állami támogatást még elviekben sem élvez, hiszen igen fontos kérdésekben hónapok alatt sem bír a felettes hatóság miniszteri döntést elérni. S most, az elmúlt év végén jelent meg az aszódi evangélikus leánynevelőintézet (polgári leányiskola) évvégi értesítőjében ür. IIUlrich Ödön, c. tanker, főigazgató, cikke, melyben ez intézet nehéz helyzetéről szólva, a kollégiumi típusról meleg hangon ír. Ő életrevalónak tartja, mert tanterve nem a fiúiskolák tantervének másolata, s mivel az egyetemre való törekvés kálváriájától szeretné megóvni evangélikus családjainkat és minden magyar családot. S ha nem az egyetem a kimondott cél, akkor a kollégium, véleménye szerint, a legszebb és leghelyesebb leányiskolafaj. fgy elmélkedik Hittrich, ki unokája révén személyes tapasztalatokat is szerzett az egyetlen magyar leánykollégium hézagpótló, értékes munkájáról. Elvben természetesen igaza van a cikknek, gyakorlatilag azonban — elkésett, mert már bennünk is meginog lassanként a kollégiumi típus életrevalóságában való szent meggyőződés. Viszont azt is igen sajnáljuk, hogy a nagynevű evangélikus pedagógus gondolatait nem a nagy nyilvánosság előtt mondja el, hanem csak egy kis intézet kis olvasó- közönségre számító értesítőjében. Valamely tanáregyesületben, vagy egyházkerületünk közgyűlésén, hol cikkírónak mint egyházkerületi tanfelügyelőnek döntő szava van, vagy Tanügyi Szemlénkben is hasznos gondolatsort indíthatott volna meg előadása. Már most mi is lenne végeredményben a mi véleményünk ez ügyben, mi lenne leánynevelésünkre áldásos ? Egy megoldás képzelhető csak el : legyen kétféle leány középiskola : egy klasszikus és egy modernnyelvű — egységes alsó tagozattal. Utóbbiban legyen meg a líceum képesítése, viszont ne sikkadjanak el az egységes tanterv
