Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Belohorszky Ferenc: Problémák a magyar irodalom tanításában
230 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE sablonjaiban a kollégiumban még elevenen élő reformok tárgyban, szellemben. Ne jusson a sok elvontság mellett két (2) heti óra az első modern nyelv, az érettséginél is fontos német számára, mint most a leánygimnázium VIII. osztályában. De ne maradjon el a művészet-, és zenetörténet, a világirodalom tanítása, az alsófokon pedig a női kézimunka sem. Elégedjék meg az új leányiskola kevesebb testnevelési órával, s ezt egészítse ki józan, egészséges életre nevelő leányos játékkor. Maradjon el a háztartástan mint elméleti tárgy, de ahol van bennlakás, ott vegyenek részt a leányok a háztartás munkájában : ebből több hasznuk lesz, mint a kollégium elméleti főzéséből és mosásából. Odavetett gondolatok ezek, melyeket aggódó lelkem sugalt, de életrevalóságukról meg vagyok győződve. Adná a magyarok Istene, hogy a készülő új reform végre nyugvópontra juttassa a magyar leánynevelés két évtizede forrongásban levő ügyét. Budapest. Böhm Dezső. Problémák a magyar irodalom tanításában. Kevés olyan tárgy van a középiskolában, mely eredményeiben oly nagyfontosságú és tanítási módszerében annyira lényeges vonásokat hordana magán, mint a magyar irodalomtörténet. Különösképp azzá vált a mai időben, midőn új irányok bolygatták meg az eddig jól bevált rendszert az irodalomtudomány kutatási és feldolgozási területén, melyek nyilván éreztetik hatásukat a középiskolai tanítással is. Az ú. n. szellemtörténeti irány új megoldásokat keres, új problémákat vet fel, olyanokat, melyek az élettel kapcsolatosak s melyekkel a múltat a jelenhez kapcsolni szükségszerű követelmény is. Ennek az iránynak tagadhatatlanul első vívmánya volt az első forráshoz, az olvasmányokhoz való visszatérés ; ez érdekelné elsősorban a középiskolai irodalmi oktatást is. A múlt irodalmi tanításának egyik főhibája éppen az volt, hogy az irodalomtörténetet követelt a tanulótól s ha a növendék pl. Petőfi életének legintimebb részleteit is ismerte s amellett Petőfi költeményei közül csak az általánosan ismerteket olvasta — megelégedett tudásával. Méginkább kibontakozott ez a kevésbbé jelentős íróknál. Ha valaki Gyöngyösi életét ismerte — elég volt ; munkáinak címét, tartalmát elmondta — már sok is volt, de olvastatni a tanulóval az iskola keretein belül is s az órán éppen az olvasmányt feldolgozni — már lényegtelen ; még inkább az, hogy belőle a koreszmék irányát, sajátos vonásait s egyéni, magyar tulajdonságait levonni követelte volna. Tudjuk jól, hogy a tanár irodalomtörténetet magyarázott és nem írók művein keresztül igyekezett írókat, korokat szemléltetni, magyar irodalmat tanítani.
