Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Nagy Miklós: Református tankönyvsorozat kiadása
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMEL 213 feleslegesnek tartom újabb érvek felsorakoztatását. A hozott határozat is, amely a központi igazgatóságra bízza a gyakorlati kivitel részleteinek a megállapítását, mindnyájunk tetszésével találkoz- hatik. így most csak azoknak szeretnék néhány szót szólani, akik a tankönyvkiadás gyakorlati nehézségeire hívták fel a figyelmet. Mondják, hogy a tankönyvek kiadása csak papíron lesz rentábilis, mert a Konvent nem teheti kötelezővé a kiadott tankönyvek használatát, bennünk — tanárokban — pedig olyan kevés a szolidaritás, olyan erős a széthúzás és irígykedés, hogy a legtöbb iskola nem fogja bevezetni ezeket a könyveket. Ezt ugyan én nem tudom elhinni, de az aggodalmaskodók megnyugtatására mégis számolni kell ez ellenvetéssel. Szerintem nem is lenne szükség arra, hogy a Konvent kötelezővé tegye tankönyveinket. A kiadás előtt minden iskola igazgatójától és szaktanáraitól bekérnénk egy nyilatkozatot, amelyben kötelezőleg megígérnék tankönyveink bevezetését. S azt hiszem, ezt a nyilatkozatot bátran kiállíthatná minden szaktanár, ha előzetes biztosítékot nyerne arra, hogy a tankönyvek igazán jók lesznek. Ezt is elérhetnék úgy, ha a tankönyvek felülbírálására az egyházkerületek iskolái a maguk tanárai közül ajánlanának egy-egy szaktanárt az ORTE-nek. A közbizalom alapján működő bírálók által jónak minősítendő tankönyvek bevezetését aztán nyugodt lélekkel megígérhetné mindegyik középiskola. Nem lenne az szép, ha az irodalmi ritkaságok kiadásának mintájára a különböző tárgyak tankönyveit különböző református középiskolák kiadásában jelentetnénk meg? Bizonyos vagyok abban, hogy úgy a debreceni, mint a sárospataki, pápai, mezőtúri, nagykőrösi, csurgói, vagy halasi középiskolák szívesen vállalnák a tankönyvek kiadásának adminisztrációját a várható nagy erkölcsi haszonért. A kiadás költségeiről való gondoskodást, illetve az anyagi fedezet előteremtését már a közgyűlésen magamra vállaltam. Legkomolyabb ellenvetésük van azoknak, akik azt mondják, hogy ha rentábilis lenne is pl. az I. osztályos számtantankönyv kiadása, anyagi nehézségek miatt nem tudnók kiadni pl. az irodalom- történeti, fizikai, vagy görög tankönyveket. Első pillantásra igazuk is van az így beszélőknek. Gondoljuk meg azonban, hogy nekem van már nyomtatási ajánlatom az ország egyik legjobb nyomdájától, amely 3000 példányban ivenként 200 P-ért hajlandó elkészíteni a legjobb kiállítású tankönyveket. Eszerint egy ív előállítási ára 7 fillér. Minthogy pedig egyik osztályban sem szabad 15 ívnél (240 oldalnál) terjedelmesebb könyvet adni a tanulók kezébe, még az ilyen könyvek kiadása sem kerülhet többe 105 fillérnél. Viszont igaz, hogy a felső osztályokban 3000 példányt nem lehet rövid idő alatt elhelyezni. Éppen ezért kellene az alsó osztályokon kezdeni, mert az itt megtakarított összegekből lehetne fedezetet nyerni a nehezebben kiadható tankönyvek számára. S gondoljuk meg, hogy ha mi tankönyveinket 1 P-ért tudjuk adni, ezeket a könyveket sem beköttetni, sem anti- quáriusnak eladni nem lesz érdemes s mivel a szülök maguk is örülni
