Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 6. szám - Belföldi lapszemle

214

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

fognak, ha gyermekeik új könyveket kaphatnak 1 P árban, minden évben nagyobb tömeg új tankönyv eladására számíthatunk. Ezekből az évenként befolyó összegekből bizonyosan találnánk fedezetet a felsőbb osztályos könyvek kiadására.

S kérdem, hogy ha az I. osztályos számtantankönyv bizonyosan rentábilis, nem éppen ilyen biztos jövedelmet lehetne-e szerezni az I. osztályos hittan, természetrajz, földrajz tankönyvekkel is? Vagy ha pl. a magyar nyelvhez csinálnánk minden osztály számára külön 2—3 íves elméleti részt tartalmazó tankönyveket s összeállítanánk egy minden osztály számára használható anthológiát olvasókönyvnek, nem járnánk-e el helyesebben? Egy helyesen összeállított anthológiára vevőket még az iskolán kívül is találunk.

Hát arra az erkölcsi haszonra gondoltunk-e, amit akkor érnénk el, ha a református iskolákban tanulók szülőinek tudomásukra adhatnánk, hogy nálunk nem 40—80 P-ért, hanem 10—15 P-ért lehet egy osztály tankönyveit megszerezni? Szociális szempontból is nagy teljesítmény lenne ez, de az egyes iskolák létszámát is előnyösen befolyásolhatná, hiszen még tandíjemelés esetén is rekompenzálódnának a szülők a tankönyvek árának 30 P-ős leszállítása által.

Ceterum censeo : minél sürgősebben meg kell valósítani a református tankönyvsorozat kiadását.

Szeghalom. Nagy Miklós.

BELFÖLDI LAPSZEMLE.

Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, LXV. 6. sz.

Geszti Lajos : Néhány sor az oktató filmről címen reflektál Bf jelzéssel ugyané lapban decemberben megjelent cikkre, mely szerint több igazgató igen súlyos kritikát gyakorol a kötelező filmoktatásról. Geszti, a filmügy kitűnő munkása, védelmébe veszi a Magyar Hollandot, s kijelenti, hogy a vállalkozás hiába várta a magyar tanárság segítő munkáját s hogy ő maga is hiába agitál a filmoktatás érdekében. Nos, erről kár a Magyar-Holland vállalkozásának megszűnése után — ami a tanév végével bekövetkezik — vitatkozni. Mi is igyekeztünk tanáccsal, megjegyzéssel belekapcsolódni a munkába, de nem igen lehetett. Mert a vállalat — tisztelet a kivételnek —• pl. előadókul sokszor nem végzett, vagy már végzett egyéneket alkalmazott. Amit adott különben, az ellen nem volt kifogás, inkább az ellen, amit nem adott. Nem mondjuk, hogy ezentúl jobb lesz, mert igaza van Gesztinek, hogy a filmoktatás kérdése nincs megoldva s a jövő bizonytalanabb, mint valaha. Mert megszűntetni valami létezőt könnyebb, mint újat teremteni s eddig csak megszűntetés történt, amennyiben a Magyar-Hollandnak felmondották vállalkozását.