Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Gulyás J.: Comenius: Az igazi módszer dicsérete
200 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE igaznak és a jónak mindenek közt ilyen szeretete virul, ami nélkül az lesz, hogy minél mesterségesebb az igazságosság, annál zavaróbb a labyrinthus, mely végtelen változatú esélyek kötésével és oldásával fárasztja, megosztja, a kijárattól visszatartja az elmét. De térjünk rá az iskolák útvesztőire, hogy megkeressük s Isten segítségével meg is találjuk a minket ezekből kivezető Ariadne- fonalat ! Bizony, az iskoláknak is nagy labyrinthusuk van. Először : maga a megtanulandó dolgok sokasága, mely a nyelvek, a bölcselet, a mennyiségtan, az erkölcsök és mi egyéb tanulásában úgy szétárad, hogy az egész tanultság egy soha ki nem merítendő óceánnak, egy alig valaha bejárható sűrű erdőnek látszik. Másodszor : a tanulandó dolgok oly nagy változatossága, hogy sokan mindent még áttekinteni is remegnek, félvén a szédüléstől. Végül : a tanítás és tanulás annyira bonyolult módszere, hogy a tudomány kertjén átmenni törekvők útjába ezer és ezer mellékút, kanyarulat, kitérő jön melyek a szellemet végnélkül annyira kifárasztják, hogy a bölcseség teljes fényére a kiútat alig találja meg valaki, a legtöbben kénytelenek csak a töredékes tudás szakadékaiban (barlangjaiban) lenyugodni és ott mintegy eltemetkezni. Ebből már egyszersmind az is kitűnik, hogy az iskoláknak milyen Ariadne-fonalra van szükségük. Nevezetesen : a tanulmányok valamely finom módszerére, amely egyszerű és könnyű, mégis a tanulmányok minden szakadékának szerencsés merészséggel való átlábolására s összejárására elegendő legyen és olyan erős, hogy bárhová kiterjesztve tartson és ne szakadjon el és ne hagyja cserben a tudományok vándorait. Mivel a tanulmányok ilyesféle jobb, hajlékonyabb és biztosabb, sok elme munkájával jó darabig nyomozott és most végre Isten segítségével megtalált olyan világos módszerét, hogy az nem méltatlanul hasonlítható össze amaz Ariadne-fonállal, mi bízni látszunk, nem irigyeljük tőletek, óh, athénieknek és Minervának (azaz a bölcseségnek) ~e nemzetbeli fiai ! Hogy a tanulmányokba mindenre nézve könnyebb behatolásnak ez a módszere miben áll és milyen, azt én jelenleg nem fogom előadni, mert nincs rá időm, mégis röviden jelzem. Ti pedig, óh, kedves Theseusok, bővebben fogjátok azt magától a gyakorlatból tapasztalni, ha rászánjátok magatokat a mi vezetésünk követésére és a módszer egyszerűségét nem vetitek meg. Bízzatok abban, hogy ti a tudomány labyrinthu- sának, előre és hátra menve, minden szögletét be tudjátok majd járni (anélkül, hogy elmerülhetnétek és elvesznétek abban) a folytonos analízis és szinthesis segítségével. Ezek közül az titeket minden labyrinthus minden rejtekébe bevezet és teszi lehetővé, hogy előletek semmi sem lesz elrejtve (ami csak a műveltségnek bármely nemben való sarkpontját teszi) ; ez pedig titeket az elmélet szorosaiból a cselekvés mezejére fog ismét visszavezetni: ezekhez csatlakozva a szinthezis lámpája azt fogja elérhetővé tenni, hogy ti, bárhol lesztek, világosságban legyetek. Úgy tűnöm fel, hogy talányokban beszélek? E talányokat maga a gyakorlat fogja feloldani és megvilágosítani.
