Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Soós Béla: Protestáns tudományosság és a Theologiai Szemle válsága
194 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE dőjük alapját az így és itt nyújtott anyagi és erkölcsi támogatás vetette meg ! Az ilyen segítséget a közvélemény elfelejti, el gyakran maguk a vizsgájuk letétele után önállósultak is, de nem felejtheti el a pártatlan és igazságos bíráló. A Szemle ezzel a terhére rótt eljárással teremtheti meg azt a szélesebbkörű tudományos gárdát, amelyik biztatás hiányában ki sem alakulhatna. Mert az csak egészen kétségbeesett várakozás, hogy az író, a munkás, necsak dolgozó, hanem kiadó és maecenas is legyen. A Szemlének egyik „vétke“ éppen az, hogy egész vastag kötetekre menő terjedelmű cikkeket is közölt. Ilyen pl. Vasady Béla két cikke, meg különösen Incze Gábor 200 oldalas nagy tanulmánya. Sajátságosképpen mégis ezeket a cikkeket fogadta a sajtó a legnagyobb érdeklődéssel .— tehát míg egyfelől felrótta a Szemlének a nehézkessé válását, másfelől — természetesen egyetlen hanggal meg nem említve, hogy ez talán a Szemlének is érdeme —■ örömmel üdvözölte tudományos irodalmunk ez újdonságait. Általában fájdalommal kell megállapítanunk, hogy nemcsak objektív megbírálást, hanem még ismertetést sem olvasunk a Szemléről. A Kálvinista Szemle egy nagy polemikus cikkben támadja Révész Imrének egy, a debreceni Prot. Lapban megjelént megjegyzése kapcsán a Szemlét —• még 1927-ben, s azóta megjelent füzeteiről egyszerűen tudomást sem vesz. Hasonlóképpen a Protestáns Szemle is teljességgel elzárkózik minden ismertetés elől, a Református Figyelő nemkülönben. Csak azokról a külön lenyomatban megjelent cikkekről vesz tudomást a sajtó, melyeknek szerzője egyénileg valamelyik lap baráti köréhez tartozik, fgy hát azok, akiknek a lap nem jár, nem is szerezhetnek tudomást arról, hogy milyen jellegű cikkek foglaltatnak benne. Pedig nem volna érdektelen egy pár adatot néha tudomásul venni. A Szemlében eddigelé megjelent 43 többíves tanulmány, azaz ugyanennyi tisztességes kötet — egész könyvtár ! Kisebb közlemények címen 3‘Í cikk látott napvilágot, amik más folyóirataink terjedelméhez és nívójához mérve mind „nagy“ cikknek számíthatók. Ismertetésre került benne 32 különböző külföldi (angol, francia, német, holland) folyóirat, amikhez a lelkészek legnagyobb része egyáltalában soha hozzá nem juthat, valamint 210 idegen nyelvű, 231 magyarnyelvű mű ! Ez ismertetések nagy részének egyetlen folyóiratunk sem adott teret, nem is adhatott. Holott irodalmi tájékozottság nélkül theológusaink még csak kezdő lépéseket sem tehetnek semmiféle téren ! De nem is a lap teljesítményében van a hiba. A legnagyobb kifogás ellene az, hogy nem elég mozgékony és nem jelenik meg rendszeresen. Ez a két kifogás jogosult. Bár az a fenntebb említett körülmény, hogy a lapnak csupa ingyen dolgozótársa van, megmagyaráz egyet-mást, azért mégis kétségtelen, hogy egyes, az egyház életét különösöbben foglalkoztató kérdéseket célszerű lett volna ugyanígy megtárgyaltatnia a szerkesztőnek, mint ahogy Barth theológiáját vagy a Mortalium animos bullát ismertette. A rendszertelen meg
