Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Soós Béla: Beszámoló a ceglédi közgyűlésről
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 1<S7 Sándor igazgató jelent meg és a hivatalos kereten kívülálló jóbarát szemével a felekezeti iskoláknak egy nagy értékét s egy nagy felelősségét ismerte fel. Az állami középiskolák sorsa el nem választható a felekezetiekétől: elvesznek az államiak is, ha megszűnik a többieket fenntartó hit. Az állami tanárság nagy bizakodással néz a felekezeti tanárság gyűléseire, mert a határozott világnézet kialakításának munkáját igazában a felekezeti iskolák végzik. A magyar kultúra új erőre ébredése ezekben a történeti múltú, erősgyökerű és aránylag független intézményekben történhetik meg és kell megtörténnie : mikor autonómiájukért küzdenek, egyúttal minden más magyar iskola számára formálnak ki elveket. A ceglédi állami polgári iskolák nevében Nagy László igazgató emelt szót, majd záróakkordul S. Szabó József meghatott szavakban köszönte meg Bessenyei Lajos meleg szeretettől áthatott üdvözlő szavait. Az üdvözlések után Péter Zoltán, a debreceni református gimnázium tanára tartotta meg ,,A magyar tanárság jövőjéről“ szóló előadását. Gondosan összeállított történeti visszapillantás után megállapította, hogy a tanárság társadalmi helyzete ma a múlttal szemben határozott stilyedést mutat. A tanárság nem tartja időszerűnek, hogy a maga külön sérelmeivel előálljon, pedig sok és súlyos mellőztetésben részesülünk. Azonban az tény, hogy ha hallgat is a tanárság, fokozatos elkedvetlenedés vett rajta erőt. A harctól semmit sem remél, és — ami a kiművelt egyéniséggel velejáró kisértés — lassankint az egyesülés erejében vetett hitét is elvesztette. Ezért még legfontosabb létkérdéseiben sem tud egységesen állást foglalni, szétfeszítő erők, kényszerítő hatások bénítják ellenálló erejét. Sokan szeretik hangoztatni azt, hogy a tanárság ideális hivatásával nem fér össze a külső előnyökért vívott harc. Pedig az ellenmondás éppen ez : eszméket, magas szellemiséget hirdet a kenyérgond és megalázások állandó nyomása alatt. Kötelességünk a jobb tanári jövőért küzdeni éppen a gondjainkra bízott fiatalság érdekében. Mert a mai tanári sors a művelődés lehetőségeitől elzártság, a teljes kiégés : már pedig a kiégett lélek nem tudja felgyújtani az ifjúságot ! Ezt a tényt nem akarja tudomásul venni az államhatalom, amikor a tanárság vállára egyszerűen elviselhetetlen terheket akar halmozni. A jobb jövő felé vezető út a tanári szolidaritásnak teljesebb mértékben kiépítése. Erre nézve előadó az egyesületek vezetőségétől vár konkrét lépéseket, a maga részéről pedig a következő határozati javaslatot teszi : Szólíttassék fel minden magyar tanáregyesület, hogy közgyűlésüket legalább minden harmadik évben azonos időben, azonos helyen tartsák, megteremtvén ezáltal a lehetőséget a tanárság legszélesebb rétegeinek a közös célok érdekében egyesítésére. A határozati javaslatot a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Dr. Maday Gyula hozzászólásában utalt az OKTE vezetőségének a kormányzati közegekkel történt tárgyalásaira, amik nélkül a tanárság sorsa tán még a jelenleginél is rosszabb lenne. Mi azt a munkát valóban nagyrabecsíiljük, mind
