Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 5. szám - Megjegyzések

166

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

Barankay Lajos dr. sokat olvasott, sokat tanult, míg a fentebb ismertetett, ma igen aktuális kitűnő munkáját megírta. Minden pedagógus legnagyobb elismerését érdemli meg. A könyvet tanártársaimnak nagyon melegen ajánlom.

Budapest. Krisch Jenő,

keresk. akad. igazgató.

Az Orsz. Ág. H. Ev. Tanáregyesület Évkönyve az 1930—-31. évről

megjelent. Dr. Szelényi Ödön titkár emlékének szentelte ezt a hálás egyesület. Benne vannak az 1931. évi november 26-án Budapesten tartott közgyűlésen róla elhangzott előadások : Dr. Szigethy Lajos elnöki megnyitója, Dr. Bőhm Dezső előadása Szelényiről, mint középiskolai, Dr. H. Gaudy Lászlóé, mint theológiai tanárról, Dr. Losonczi Zoltán összeállítása értékes irodalmi tevékenységéről, végül közli az Évkönyv Dr. Mitrovics Gyulának ott elmondott megemlékezését Szelényiről, mint egyetemi magántanárról. Oravecz Ödön titkári jelentése és a közgyűlés jegyzőkönyve egészítik ki a füzetet, melynek végén a tagok jegyzéke foglal helyet. Az Évkönyvet Dr. Oravecz Ödön, az új titkár, szerkesztette s méltó megemlékezés ez a nagynevű volt titkárra ; csak azt sajnáljuk, hogy szemlénk evang. szerkesztőbizottsága nincs megnevezve az Évkönyvben, mely igen sokfelé fogja az evangélikus tanárság hálájának jelét elvinni.

MEGJEGYZÉSEK.

Zenei műveltségünk és az énektanítás.

— Megjegyzések Ambrózy Géza januári cikke alapján. -—

Örömmel látom, hogy ez a kérdés már többeket foglalkoztat s mindjobban kezd kialakulni az a nézet, hogy a zenét a középiskolákban sokkal komolyabban kell venni. Ilyenirányú törekvéseink eredménye lesz majd egykor (?) a nyolcadik osztályig felmenő énekoktatás ; addig is azonban nagyon sokat tehetünk az alsó négy osztály énekóráján. Ezt a „tenni valót“ azonban én egy-két dologban másképpen gondolom, mint az előbb említett cikk írója.

Nem tudom, hogy pl. mire alapítja azt a megállapítását, hogy az „öntudatos kótaéneklésre“ kell nagyobb gondot fordítani. Hisz középiskolában akár fiú, akár leányiskolában — másképpen nem is lehet éneket tanítani, csak hangjegyek után. A középiskolai énektanításnak a vezérelve : mindent hangjegy után. Csak nem akarjuk a középiskolai énektanítást elemi iskolai színvonalra leszállítani, hogy hallás után tanítunk ? Viszont ha valaki hangjegyről énekel, s tudatosan érzi, hogy az illető hangsor hányadik lépcsőjét énekli, s utána hányadik lépcső fog jönni, milyen hangközt énekel stb., ez már magában véve is tudatos éneklés. Azzal nem mondunk semmi újat, hogy „már az első osztálytól kezdve fokozatosan nehezedő gyakorlatokat kell énekeltetni.“ Hisz minden zene, akár ének-, akár valamilyen hangszer tanulása régi idők óta nem történik másképpen, mint hogy egyre nehezebb tanulmányokat, darabokat veszünk át a növendékekkel.