Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Belföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 397 Ecsedi István már egy derék dolgozatban foglalkozott a rézmetsző diákokkal, a Kuraz Ferenc életrajzával kapcsolatban 1911. Most ezt, a rézmetsző diákok egész működésének széles alapú, bár tömörrc fogott rajzával egészíti ki nyolcvan lapos kis füzetében. Megfesti Debrecen s a kollégium 18. sz. életének vázlatos képét is. Azután áttér a Kovács György, Farkas István, Karacs Ferenc, Petki Ferenc működésére, majd az első atlaszokat metsző diákokra (Erős Gábor, Pap József, Pethes Dávid, Kiss Sámuel, Mikolai József, Kármán József, Halász István, Oláh István, Vajai Imre). Ok készítik az első magyar természetrajzi szemleképeket is; melyek rajzában Erőss János is közreműködött Erőss Gábor mellett. Ezalatt Vajai Imre Gatterer Atlasz mellett a Csokonai Anakreoui dalait is ékesítette Anakreon arcképével. Lumnitzer György és Beregszászi Péter pedig Sárvári rajztanítási munkáját látják el metszetekkel. Ennek a II. darabját már csak Beregszászi Péter díszítette. Beregszászi Pál tanár is szép metszeteket csinált. A rézmetsző diákok ezután nyomdászokká lesznek. Végül életük végéről s hatásukról szól a szerző. A derék kis dolgozat szépen rajzolja meg a rézmetszés történetét. Nem végzünk felesleges munkát, ha felhívjuk szerző figyelmét a Ráday-köny vtár Szemere-tárának I. pótkötetében az V. fogásra, amely Kardosnak egy érdekes metszetét tartalmazza a halotti beszédről. Gulyás J. Belföldi lapszemle. Magyar Protestánsok Lapja V. évf. 2. sz. Rácz Lajos a sárospataki ref. főiskola nagy tanítványairól ír ennek négyszázéves jubileuma alkalmából. Itt tudjuk meg, hogy a költők közül Gyöngyösi, Bessenyey, Kazinczy, Csokonai, Fáy, Teleki László, a tragikus sorsú költő-politikus, Erdélyi János, Tompa, Tóth Ede, Pósa bácsi, Móricz, Harsányi Zsolt és Komáromi jártak itt, a politikusok közül Kossúth és a Szemerék, hogy csak a legeslegnagyobbakat említsem meg a szép sorból. Református Diákmozgalom VIII. évf. 2. sz. Ravasz Árpád főigazgató interjút ad a cikkírónak s kijelenti, hogy feltétlenül jobbnak tartja a mai diákságot, mint a régit: ,.tisztább életű, józanabb“ ,,csak kötelesség-érzet hiányzik még“ belőle. Igen hálátlan dolog, és véleményem szerint nem is igazságos a ilyen teljes szembeállítás. — Az új tanterv hibáira is rámutat, főleg a VI. görög anyag sokaságára. Örömmel említi, hogy a diákságban szociális érzék fejlett az utóbbi nyomasztó időkben. Erre magam is tudok példát iskolámból: mikor egy szegény tízgyermekes munkáscsalád házát kirabolták, egyszeri felszólításra olyan tömeg ruhát hoztak szegények, gazdagok egyaránt, hogy szinte csodálatraméltó volt, s igazán remény töltötte el szívünket jövőnk iránt. A szellemi túlterhelésben nagy bajt lát, míg a „numerus clausus“-t csak mint kiválók kiválasztását helyeselné, de ez se vihető véleménye szerint keresztül. A riportszerü gondolatokban egy tapasztalt pedagógus
